Az utolsó

5.fejezet: Egy élő rokon

Istálló-pár percel ezelőtt

Aoi

Éreztem, hogy Kuro ereje elkezd nőni. Egy lépést hátráltam ijedtemben. Igen, annak ellenére, hogy egy árny sárkány vagyok tudok félni. Pedig a fajtám nem erről híres. Láttam, hogy lehajtja fejét és kezdi megnyugtatni magát. Ezt kihasználva oda mentem hozzá és megigértem neki, hogy minden kérdésére válaszolok csak tűnjünk el innen. Bólintott, majd felült a lovára és utánam kérdezett. Nem tudtam válaszolni, mert az ajtóban megláttam egy rohadék gyilkost a csapatával. Mielőtt rátámadtam volna rászóltam a frízre, hogy vigye innen Kurot. A "kedves" Paladin utána küldte az embereit, de nem aggódtam. Még. Miután elmentek összecsaptunk.

Most

Gyorsan félsárkány alakomat felvettem. Bőrömön néhány helyen fekete árnyalataiban játszó pikkelyek jelentek meg és szarvaim is előbújtak, melyeknek vége, úgy tűnt volna, mintha lángolnának. Szemeim sárgára váltottak, kezeim nagyobbak lettek miket fekete pikkelyeim bebórítottak és körmeim megnyúltak. Amint tudtam rátámadtam karmaimmal megpróbálva megölni, de ő kardjár előrántva kivédte. -Miért véded azt a még nálad is nagyobb szörnyet?-kérdezte tőlem mosolyogva. -Az nem tartozik rád.-vágtam vissza és hátra ugrottam. Előhívtam fekete kardomat Hibikit utána elrejtőztem egy árnyékban. Gyorsan kiugrottam mögötte és lecsaptam. Kardját mozdítva megint hárított és egy rugással átküldött az istálló falán át az erdőbe. Úgy 4 fát döntöttem ki a repüléssel, mire megálltam. 'Na jó, mostmár tényleg megölöm.'gondoltam. Vérem ízét éreztem a számban, hiszen biztos, hogy elharaptam. -Add fel és gyorsan véget vetek ennek az egésznek.-kiáltotta, mely visszhangott az erdőben. Mikor megláttam elmosódott formáját a távolban felugrottam egy ágra, ami elbír és onnan ugrottamrá. Ezt már nem sikerült teljesen kivédenie. Belevágtam a karjába. De ő is megsebzett. Átszúrta az oldalamat. Elugrottunk egymástól, majd megint egymásnak estünk. Néha kisebb nagyobb sebeket ejtettünk a másikon. Kardjaink szikráztak, amikor összecsaptak. Hibiki két tőrre osztotta magát és egyik felét a Paladinnak dobtam. Arcát megkarcolta.-Mellé gyík.-mondta gúnyosan. Elvigyorodtam és Hibiki másik felével oda teleportáltam az eldobott feléhez. Kihasználva hirtelen zavarodottságát rugásommal leterítettem. Hibiki visszaállt régi alakjába és azonnal döftem. Sajnos a feje mellé. Harcunknak egy fegyver hangja vetett véget, amit csak én hallottam meg. Gyorsan egy árnyékba bújtam és siettem Kurohoz. Aggódtam érte. Mire odaértem a Paladin halott emberei a földön hevertek együtt Kuroval ki megsebesült a jobb vállán.

Erdő

Kuro

Nem nagyon ellenkeztem, amikor Aoi rászólt a lóra, hogy vigyen onnan. Látszott azon a fickón, hogy erős, de bíztam Aoiban. Hisz nem küldött volna el, ha nem lenne ő is erős. Lépteket kezdtem hallani, ezért a frízt gyorsabb iramra ösztökéltem, mint amiben eddig haladt. Messzire a léptektől nem tudtunk jutni, mert utolértek és bekerítettek. Ekkor a vadászok között megláttam egy kis menekülő utat és arra vágtattam. Egyikük a fegyverével azonban leütött. Nagy puffanással találkoztam a földel. Szédültem. Érezni kezdtem, hogy mintha valami vagy valaki próbálna irányítani. Ezzel az érzéssel próbáltam felkelni, de az egyikük fejen ütött. Mielőtt elsötétült volna minden láttam a csuklyás megmentőm és éreztem, hogy karjaimnál megfogva visszahúznak az istállóba.

Kuro lelkében

Csuklyás idegen

Nem tudtam tovább nézni, ahogy próbálják elkapni. Megkerestem a lelkében a pecsétet, amit még az apánk rakottrá mielőtt meghalt, hogy elzárja az erejét és  engem is. Egy részét eltávolítottam, hogy helyet tudjak vele cserélni, ami sikerült is. Éreztem, hogy fognak. Tüzet gyújtottam mindkét kezemben és a két engem fogó vadászra vezettem. Azonnal elégtek. Kabátom, amit mindig viselek rajtam volt hátán a családi címerrel. A tüzemből formáltam kér kardot és megöltem az összeset. Valamelyiknek a fejét vettem vagy átszúrtam a szivét. Ha szép lassan szerettem volna, hogy meghaljon csak súlyos vágásokkal súlytottam le rájuk. Miután végeztem füttyentettem, hisz valahogy éreztem, hogy Kuro lova még itt van a közelben. A fák közül egy lángoló sörényű és farkú ló lépett elő. Szemei pirosos sárgán izottak. Közelebb jött és lefújta rólam csuklyámat, mit közben felvettem.-Akkor még felismersz. Jó újra látni Mirai.-modtam simogatva az előbb még fríz fajtájú ló fejét. Szép lassan próbáltam visszabújni Kuro lelkének mélyére. Nem akartam neki még elmondani az igazat magamról. Azt, hogy én az ikertestvére vagyok és egyben a nővére is. Már, majdnem sikerült, amikor egy lövést hallottam és éreztem, hogy kezdek gyengülni. Nem figyeltem és egy haldokló vadász rám lőtt. Szerencsére a golyó a vállamat találta el és az teljesen átment rajta. Gyorsan megfordultam és mielőtt visszacserélődtünk volna egy tűzgolyót dobtamrá. Majd egy puffanással zuhantam a földre.



Húha na nem hittem, hogy ilyen lesz. A fejezeteket szombaton vagy vasárnaponként rakom fel, mert ilyenkor lesz időm. A következő fejezet címe: Egy zöld szempár gazdája