Csak csordul szemem sarkából
Állam vonaláig a könny
Ez mind-mind miattatok potyog
Miattatok kik lelkében gonoszság rotyog
És leszarjátok ha az ember magában fortyog
Mert nektek csak egy sírva röhögésből álló pillanat az egész.
Hát nem látjátok?
Tönkre teszitek az embert ki
csordultig van problémával,
Nem elég, még halmozzátok.
Mit sem törődve ezzel,
Felrúgva minden szabályt
Hatába késeket vágtok,
kivájva ezzel a maradék lelket,
Melyet a tumblr beleöntött,
majd megszorongatott egy pár szép mondattal,
nehogy kilábaljon az illető, a végső stádiumból.
Viszont a könnye nem apad semmitől,
Csak csordul szeme sarkából, álla vonaláig
Azokban a cseppekben elejétől a végéig,
Minden szenvedése fellelhető.
Mint a felhő melyből eső hullik
Te vagy a felhő, kibe a társadalom belepaszírozza
Az összes eső cseppet ami csak felfedezhető
E kerek otromba és gusztustalan világban.
