Ikrek

10. fejezet

Ma (szombat reggel) arra ébredtem, hogy csöngettek, és anya nagy vigyorral az arcán mondta nekem, hogy van itt valaki, aki engem keres. Amikor ezt meghallottam, próbáltam gyorsan rendbeszedni magamat, de nem nagyon sikerült. Inkább feladtam, és felvettem a köntösömet, és egy nyuszis papucsba belebújtam.

- Szia!- mondta nekem ezt Kevin, és közbe végig mért engem és csak egy nagy vigyort láttam az arcán.
- Szia! Miért jötték?- kérdeztem.
- Hát, mert véletlenül nálad maradt a telóm.
- Tényleg? Észre se vettem. De hogy került a táskámba a telód? Ja várjál, megnéztem, hogy milyen a tokod, és véletlen elraktam.- mondtam, és erre elkezdtem röhögni, pedig nem is volt olyan vicces.- mindjárt jövök, csak lehozom.
Felmentem a szobámba, és előkaptam a telefonját, és levittem neki.
- Itt van.
- Köszi! Arra gondoltam, hogy valamikor még lóghatnánk együtt!- mondta ezt nekem Kevin, és közbe végig a szemembe nézett, amitől én teljesen elolvadtam!
- Persze, benne vagyok! Talán ma is lehetnénk együtt!- javasoltam neki csillogó szemekkel.
- Oké.- mosolyodott el, és kacsintott egyet.- Jó lesz, úgy, ha kettő órakor várlak itt?
- Tökéletes!- mondtam boldogan, és megöleltem, amire ő először egy kicsit meglepődött, de utána visszaölelt.- Akkor még találkozunk, szia!
- Szia!- mondta, és becsuktam az ajtót.

Elkezdtem gondolkozni, (igen, olyat is tudok) hogy Petibe miért szeretett bele Mimi?! Hiszen, ha jobban átgondolom, vicces, menő, és bunkó! Ezt soha nem hangsúlyoztam ki, de igen, ő bunkó!

Visszaemlékezés:

Karolin sírva jött oda hozzám, hogy megütötte Peti, és hogy nagyon bunkó volt vele, pedig ő csak beszélgetni akart vele.
- Figyu, Karolin! Ne foglalkozz azzal az idiótával, mert nem normális, és ő mindig mindenkivel bunkó!
- Köszi Dia! Ez egy kicsit most megnyugtatott!
Ez után ránéztem Petiékre, és csak azt láttam, hogy kigáncsolják az ismeretlen embereket, és egy lánycsoportot pedig cikizték, de főleg Peti! Annyira mérges lettem rá!

Ez ötödikbe volt! Karolin nagyon jó barátnőm volt, csak elköltöztek. És amúgy nem is értem, hogy mondhattam nektek jókat Petiről! Ő mindig is ilyen volt! Viszont Miminek ezt el kell mondanom, mert nem engedem neki, hogy egy ilyen idiótába legyen szerelmes!

Fél egy van! Elmondtam mindent Miminek, és hát először nem fogadta jól, amit mondtam (amúgy teljesen megértem a reakcióját) de utána megnyugodott, és minden helyre jött!

Szeli viszont egy kicsit hiányzik! Nem bántam vele jól, és ez az én hibám! Minden az én hibám! És ezt az időzítést! Pont most láttam meg Szelit!

- Szia Dia!- lépett be Szeli, és mellém ült.
- Szia! Figyu! Nagyon sajnálok mindent! Egy nagy hülye vagyok, és nem így kellett volna viselkednem! Az én hibám minden, és rudom, hogy bunkó is voltam veled! Nagyon sajnálom, és már nagyon hiányzol!- mondtam neki, és egy könnycsepp gördült le az arcomon.
- Én is nagyon nagyon sajnálom, és ugyanezt tudnám momdani, mint te! Úgy sem kell már Kevin! Már egyáltalán nem szeretem, mert a "randinkon" folyamatosan csak rólad beszélt! Ezt nem akartam elmondani neked, mert irigyeltelek! És nagyon sajnálom!- üondta nekem Szeli sírva.- amúgy, hé! Itt van nem sokára a szülinapunk! Én már nagyon vároü! Egy csomó ötletem van!- mondta lelkesen.
- Jé! Én el is felejtettem! De komolyan!- kezdtem el röhögni.

Szelivel nagyon sokat beszéltünk még, és szerencsére már minden a régi! Ez már nagyon hiányzott!
De most inkább készülődök a találkára Kevinnel!