Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A hotelszobánkba visszaérve, Chanyeol egy percig sem tétlenkedett -amint becsuktuk magunk mögött az ajtót, hatalmas kezét enyémbe csúsztatta, s finoman megragadva azt húzott el az ágyáig, s ültetett le rá, közvetlenül maga mellé.
- Minden rendben? -Ó, ne már... Annyira nincs most kedvem ehhez az egészhez! Miért nem tud csak csendben elmenni a kedvtelenségem mellett? Annyival könnyebb lenne mindkettőnk számára. De főleg számomra...- Egész úton hozzám sem szóltál. -szemei aggodalommal telve pásztázzák nagyjából minden egyes porcikámat, kitartóan kutatva az után, mi bajom lehet. Egy ideig csak érzelemmentes arckifejezéssel bámulok rá, majd miután nyugtázom magamban a tényt, hogy bizony nem fog leszállni a témáról, amíg nem szolgálok valamiféle válasszal, nagyot sóhajtva nekikezdek.
- Nem úgy volt, hogy nem jössz be a kórterembe? -emlékeztetem eme apró, a látogatást megelőzően általa külön kihangsúlyozott részletre.
- Sajnálom! -vágja rá azonnal, őszinte döbbenettel, s megbánással. Valószínűleg mindenre számított, csak pont erre nem. Ami nem is csoda, hiszen normális emberek jobb esetben nem hisztiznek ilyen dolgokon.- Anyukád kijött hozzám, hogy behívjon és nem fogadott el nemleges választ. -Hát persze... Sejthettem volna, hogy Anya áll a történtek hátterében. Javíthatatlan nőszemély!- Nem akartam zavarni. -motyogja lehajtott fejjel, mintha élete legnagyobb bűnét követte volna el. Kezdeti dühöm ellenére is, ahogy most ránézek, nem tudok nem ellágyulni. Eszméletlen aranyos, ahogy lebiggyesztett ajkakkal, szomorkásan ül mellettem, a pólója alját piszkálva ujjaival.
- Nem erről van szó... -veszek vissza eddigi kimért stílusomból, s öltök valamivel barátságosabb arcot, illetve hangnemet.- Nem zavartál. -nyugtatom meg végül szerencsétlen srácot, mivel egyáltalán nem szeretném, ha ebben a tévhitben élne a továbbiakban is.
- Akkor meg miről? -pislog hatalmas szemeivel kíváncsian, míg én igyekszem nem agyvérzést kapni azon, hogy minimális mértékben ugyan, de meg kell nyílnom. Más embernek ez természetes, de én utálok mindent, ami érzelmekkel kapcsolatos.
- Egyszerűen csak tudtam, hogy ha beteszed a lábad oda, az lesz az első kérdésük, ami... -nyögöm ki nagy nehezen, direkt az ellenkező irányba fordulva, hogy ne lássa, milyen pofákat vágok közben. Mert persze nem tudok ilyenkor sem uralkodni magamon és úgy viselkedni, ahogy azt egy érett, felnőtt nőnek kéne.
- Hogy az udvarlód vagyok-e? -kérdez vissza finoman, mivel szeretne biztosra menni, ám mindketten tudjuk jól, hogy mi is volt az a bizonyos kérdés.
- Igen.
- Nem egészen értem, hogy mi ezzel a probléma. -vallja be látványosan elgondolkodva, tarkója zavart vakarászása közben.
- Én csak... Nem akartalak megbántani a válasszal. -vetek rá egy pillantást futólag, így pont sikerül elkapnom a pillanatot, ahogy kiguvadt szemekkel, s résnyire nyílt ajkakkal bámul rám, ezzel érzékeltetve, mennyire megleptem.
