My suggar sweet Daddy

1.rész

Furcsa így kívülről nézni a világot, főleg magamat! Olyan törékenynek tűnök, pedig nem vagyok....vagyis voltam az. A vörös hajam, most a porban terül szét legyező alakban, és a fehér bőrőm is csupa sár. Ő mindig azt mondta olyan vagyok mint egy gyufa. Törékeny, vörös és könnyen lángra lobbant bármit. Így utólag igazat kell adnom neki, végül is neki mindig igaza volt. Ekkor ordítás hasított alevegőbe, és egy fekete alak rohant a testem felé. Két erős, és nagyon is ismerős kéz a fejem alá nyúlt és az alak a mellkasához szorította azt. Néztem ahogy egy, kettő majd egyre több könnycsepp hullott az arcomra. Ki ez a pasa? Anyira ismerős az érintése de nem látom az arcát. Ekkor fölemelte a fejét és lassan felém fordult, egyenesen rám nézve, mintha láthatott volna. Ha nem lettem volna eleve halott, ez a pillantás kettéhasította volna a szívemet. Harry.

1 hónappal előtte

-Tessa! Gyere itt az idő!-állt meg az ágyam mellett Mrs. Jenna és szomorkásan rám mosolygott. Talán ő volt az egyetlen aki törődött itt velem, és akit kicsit is megviselt, hogy elmegyek. Sóhajtva fölültem és a kicsi és kopott táskámért nyúltam.

-Azt hagyd! Most már nem kell ilyen ócska ruhákat hordanod! Lesz aki gondoskodjon rólad!-mondta, és megpróbálta elvenni a zsákomat, de én magamhoz szorítottam.

-A zsák jön velem!

-Rendben, ahogy akarod!-sóhajtott és elindult az ajtó felé. –Igyekezz a végén még meggondolja magát a jövendőbeli családod, ha meglátják hogy mennyi ideig készülődsz!-nevetett föl halkan mire én is halványan elmosolyodtam. Két napja nem aludtam, annyira izgultam a mai nap miatt, de most hogy elérkezett, nem voltam biztos a dologban. Minden árva álma, hogy örökbe fogadják, de mi van ha a család szörnyű lesz. Mindenki olvasta a Hamupipőke történetét, ahol a mostoha lány nagyon megszívta, és elég jó az esély, hogy most én leszek ez a szerencsétlen. Kifordultam az árvaház főfolyosójáról, és követve Mrs.Jennat megálltam az igazgató irodája előtt. Mi van ha rosszindulatúak lesznek, vagy csak a szerveimet akarják? Ezer kérdés kavargott a fejemben a jövőmet illetően, mégis amikor a nevelőm megkérdezte, hogy készen állok e aprót biccentettem.

-Akkor sok szerencsét Tessa!-nyomta le a kilincset Mrs.Jenna és beljebb lökött a szobába.

-Áhh, itt is van!-szólalt meg az igazgató mézes-mázas hangja, és intett, hogy lépjek közelebb. Cowford igazgatóúr semennyire sem szerette a gyerekeket,( meg a felnőtteket se), szóval nem igazán értettem mit keres itt. Dagadt, őszülő férfi volt, az a tipikus, ha rálépsz a gyepemre, rád lövök egy vadászpuskával. Értetlenkedve körülnéztem az irodában, keresve A Családot. A várt tömeg helyett csak egyetlen egy ember ült az igazgatóval szemben, háttal nekem. Csak a fekete lakkcipőjét láttam, minden mást elnyelt a bútordarab.

- Akkor a hivatalos papírokkal végeztünk is. Lenne még bármilyen kérdése, Mr. Styles?

- Nem. Nagyon szépen köszönöm a segítségét!-állt föl a lakcipős és kezet nyújtott Cowfordnak. Már az első mondatából kihallottam hogy britt. –Ha nem okoz problémát, már mennénk is. Nagyon sok dolgunk van még.-mondta mély férfias hangon.

- Természetesen, nem is akarom föltartani. Viszont látásra Mr. Styles. –mondta az igazgató és még egy utolsó pillantást vetett rám majd visszasüppedt az íróasztalához. Újra a lakcipősre figyeltem, aki most megfogta a kabátját és lassan megkerülte a széket. Nem voltam benne biztos, hogy tényleg kitátottam a számat vagy csak képzeltem, de az elsőn sem lepődtem volna meg. Még soha nem láttam ilyen szép férfit. Markáns áll, sötétbarna göndör fürtök, és izzó zöld szemek. A 20 éveibe járhatott, kisportolt volt és...és egyszerűen tökéletes volt.

-Szia Tessa, Harry vagyok. Harry Styles.