Menekülés az éjszakában

Ébresztő!

Ally rohant amennyire csak a lába bírta. Nem egyszerűen futott, az életéért kellett menekülnie. Fogalma sem volt, hogy ki üldözi, arról sem, hogy miért, csak abban volt biztos, hogy ha elkapja, akkor nem kegyelmez neki. Minden erejét beleadva próbált elszakadni az üldözőtől, de azok a fekete bakancsok egyre közelebbről és közelebbről döngtek.

Befordult a következő sarkon, de ez nagy hiba volt. Egy hatalmas terembe érkezett, amelynek csak egyetlen ajtaja volt, így nem tudott hova menekülni tovább. Megfordult, hogy szembeszállhasson a támadójával, de elkésett. Egy hatalmas ütést érzett az arca bal oldalán, és már a földön is volt. Próbált felállni, ellenkezni, de a támadója a gyomrába öklözött, amitől kiszökött a tüdejéből minden levegő, és magatehetetlenné vált. A sötét alak csak ezt akarta. Lerángatta róla a nadrágot és durván megmarkolta az ágyékát. A lány fájdalmat érzett, de ahogy a bukósisakos figura a puncijához ért, egy pillanatra melegség futott át rajta.

- Kérem hagyjon - könyörgött, miközben próbált levegőhöz jutni. A sötét alak azonban nem tágított. Durván markolászta még egy ideig Ally lágyékát, ami már csak fájdalmat okozott a lánynak.

- Most pedig sikítani fogsz, ribanc - mondta a figura, ahogy kigombolta a sliccét.

Ally zokogni kezdett, de ezzel sem hatotta meg a bukósisakost. Az egyetlen kíméletlen mozdulattal beléhatolt és minden egyes lökésnél félelmetes hörgő hangot hallatott. Ally próbálta magától ellökni az erőszakolót, de a kapálózással csak a sisakját sikerült levernie, amitől egy pillanat alatt úrrá lett rajta a meglepődés. A fájdalom és borzalmak ellenére amit át kellett élnie, csak egyetlen dolog csúszott most ki a száján.

- Én!?

Mintha egy rugó lökte volna fel, úgy pattant ülő helyzetbe az ágyában. A szíve vadul kalapált, a hajából csavarni lehetett volna az izzadtságot, és levegőt is alig kapott. Hátranézett a párnájára, amin egy hatalmas nedves folt jelezte a helyet, ahol az imént még a feje nyugodott.

- Csak egy álom volt - sóhajtotta megkönnyebbülten. - Csak egy hülye álom.

Kikelt az ágyból és a fürdőbe sétált. Le kellett fürödnie, mert rettenetesen mocskosnak érezte magát. Megengedte a zuhanyt, és úgy ahogy volt, hálóruhástól aláállt.

"Miért álmodok újabban megint ilyeneket?" kérdezte magától. "És mostanában miért nőkkel? És ma éjjel miért magammal? Ez egyre betegebbnek tűnik" merengett. "Ha legalább Brad Pitt, vagy Johnny Depp lenne, mmm, az még tetszene is... Fejezd be Allison, bolond vagy!" Feljebb csavarta a hideg vizet, hogy elhajtsa magától ezeket a gondolatokat.

A zuhanyzás után visszatért az ágyhoz, lecserélte az ágyneműt, és visszafeküdt aludni. Nem telt bele pár percbe, és ismét saját maga üldözte egy felcsatolhatós műpéniszt viselve...

Reggel olyan ziláltan ébredt, mint aki nem aludt egy percet sem az éjjel. Holtfáradtan mászott ki az ágyból, eltántorgott a fürdőszobáig, és belenézett a tükörbe. Rövid, tépett, vörösesbarna haja most valahogy másképp volt kócos, mint ahogy saját magának szokta beállítani, hatalmas barna szemei beesettnek tűntek, vastag ajkai pedig egészen kirepedeztek a szárazságtól.

- Borzalmasan festek - jegyezte meg hangosan.

- Mit mondasz drágám? - hallotta az anyja hangját a folyosó felől.

- Semmit - szólt ki Ally. Nem akarta felizgatni az anyját azzal, hogy beszél neki a folytonos rémálmairól.

Lezuhanyozott, aztán átöltözött, és lement a földszintre, hogy együtt reggelizzen a családjával. A szülei már az asztalnál ültek, és a húga Jenny is türelmetlenül mocorgott a székében.