Múló idő "BEFEJEZETT"

5. rész - Megtörve

<EGY PÉNTEKI NAP>

-...és akkor így lett ötös a feleletem - nevetett Kate

-Ügyes vagy, drágám. Ezt várom el tőled mindig. Add ide, hogy aláírhassam. -mondta Judy

-Nem! Azt akarom, hogy ezt most apa írja alá.

-De kicsikiém, tudod hogy sietnie kell.

-Ennyi ideje mindenkinek van...

-Igazad van. - szólt közbe William - Add ide szépen és mire haza jövök alá lesz írva - kacsintott

-Köszönöm! Te vagy a legjobb apa a világon! Szeretlek! -megölelték egymást

Délután 5 óra volt, amikor William megérkezett Susan-hez. Csak egy száll melltartóban és bugyiban várta a férfit. Vér vörös ágyneműt húzott fel, hogy elterelje egy kicsit a figyelmét a szemben lévő konyháról, ahol már 5 napja nem mosogatott. Az apa nem is hezitált. Ledopta az ajtó melletti kis székre a kezében lévő ellenőrző füztet, rá a táskáját. Majd Susan ráugrott és befeküdtek az ágyba....

-ÁHHH! -kelt fel Judy az éjszaka közepén

-Mi- ho- Jól vagy édesem? -kédezte William

Elkezdett sírni.

-Istenem Kate... Drágám ne várjunk többet. Hívjuk a rendőrséget. Eltelt egy fél nap. Mostmár biztos hogy történt valami.

-Igazad van... -helyeselt Will - De kérlek most próbáld behunyni a szemed. Semmire sem megyünk, ha ilyenkor...

-MI A FRANCRÓL BESZÉLSZ?! -üvöltötte Judy - Eltünt a lányunk! Ez semennyire sem érdekel téged?!

-Próbálj már megérteni! Én is azt szeretném, ha előkerülne, de nem szabad elveszíteni a fejünket!

Judy magához ölelte férjét - Annyire félek - zokogott - Sajnálom, hogy ordibáltam... Annyira félek, hogy soha sem látjuk többet....

-ÉBRESZTŐ!! -dörömbölt az ajtón Ned - Kellj fel, te lusta dög! -benyitott

-Apa te va-... Oh... -remegett

-Jézus atyám! Kurva ronda vagy. Úgy nézel ki mint akit este agyon basztak. Uh várjunk... Lehet van benne valami -röhögött, amitől a lány csak sírni kezdett - Ügyes kislány. Ezt szépen edd meg. Nem akarok egy sovány, csontos ribancot dugni szóval jobb, ha magadba tömöd az egészet. 20 perc múlva visszajövök. Rohadt büdös már rajtam ez a ruha szóval lefürdök. Addigra állj készen...

Letette a koszos tányért Kate elé, majd kiment és bezárta az ajtót. Egy kenyér volt benne és egy retek. A lány nagyon éhes volt szóval nem törődött a kosszal, egyből rárontott a kajára.

<AZNAP REGGEL, AZ ISKOLÁBAN>

April körültekintően ment be a terembe. Furcsálta Kate hiányzását, mert előző nap mindig szólnak egymásnak, hogy nem mennek iskolába. Miközben figyelte az osztálytársait, hogy hogyan firkálják össze alkoholos filccel a fehér táblát, oda ült mellé Brandon. Már az illatából lehetett tudni...

-Helló, April. -köszöntek egymásnak - Merre van Kate? Tegnap még semmi baja nem volt.

-Nem tudom... Nem írt egész délután. Biztos van valami. Ilyet nem szokott csinálni.

-Mi lenne, ha iskola után elmennénk hozzájuk? Biztos nem lesz nagy probléma. Legalább megtudjuk mi történt. Ha meg beteg, akkor leadjuk neki a leckét. -mondta vidáman Brandon