A medve a farkas és a róka

Egy nap, a medve céltalanul bolyongott az erdőben. Idejét sem tudta mikor ejtett utoljára rendes zsákmányt, ezért igen rossz kedve volt. Ekkor meglátta a farkast, ahogy vidáman lakmározik. Hirtelen elöntötte a sárga irigység, és odament a hozzá azzal a szándékkal, hogy elveszi a zsákmányát. A farkas azonban nem hagyta magát, és csakhamar élet halál harcot vívtak a már nagyrészt elfogyasztott élelemért. Egyre jobban belelendültek, már egyiküknek sem számított a zsákmány, már csak egymást látták és saját elszenvedett sérelmeiket. Annyira el voltak foglalva a másikkal, hogy észre sem vették a rókát, aki épp időben érkezett és jóllakott az áhított vacsora maradékával. A harcoló felek kifulladva már csak azt láthatták ahogy elégedetten szája szélét nyalogatva elsétál. 

Ekkor szörnyű bosszút esküdtek. Ideiglenesen békét kötöttek egymással és eldöntötték, hogy kiéheztetik a rókát. A terv tökéletesen működött. Mindenhová követték, és minden zsákmányt elhappoltak az orra elől. Csakhamar a róka is rájött ezzel a párossal egymaga nem szálhat harcba. Ezért latba vetette minden ravaszságát, a megoldás érdekében.

Eközben a farkas és a medve egyre inkább elteltek magukkal, már nem is számoltak a kudarc lehetőségével sem. A róka pedig másnap lépett. Odasonfordált a farkas mellé, amikor az egyedül volt és így szólt:

- Nekem már úgyis mindegy... szóval megadom magam... Győztetek, most már nincs több hatalmam felettetek, de mégis drága komám, egy kis irgalmat mutassatok, a régi szép idők emlékére, hisz bár jó párszor becsaptalak, tény, de olyan sokszor ki is segítettelek a bajból...

- A bajból, amit TE hoztál a nyakamra, így akarod mondani, ugye?

- Igen, én hoztam, de hát erről igazán nem tehetek, hisz ilyen a természetem, de mégis mikor tudtalak kisegítettelek... Hogy lásd jó szándékom még egy tanácsot is adok.

-Csak nem hiszed hogy megint bedőlök, te és a tanácsaid, eddig mindig csak bajt hoztak rám. Eredj innen, messzire, a tanácsaidat meg megtarthatod magadnak, hisz eddig csak neked segítettek...

- De hát drága farkas komám, nem látod micsoda veszély leselkedik rád?- vágott közbe a róka koma.

- Veszély? - csodálkozott amaz. - Az inkább rád les, hisz mindjárt éhen pusztulsz, mióta is nem ejtettél zsákmányt? - mondta kárörvendően. - Csak nem irígy vagy? A nagy róka, aki már mindannyiunkat oly sokszor átejtett most legyőzetett. Nincs esélyed, én a helyedben már más lakhely után néztem volna.

- Új lakóhely? Ugyan mire mennék vele. - válaszolt a róka lemondóan. - Mégis mi akadályozna meg benneteket hogy kövessetek? Nem komám én már mindenképp elpusztulok, a vég már a nyomomban jár, és nincs hová futnom. De mondd csak belegondoltál már hogy a te sorsod mi lesz ha nekem végem?

- Mi lenne, megszabadulok egy idegölő, sunyi, pökhendi alaktól. Igen, ez te leszel.

- Ó valóban? Mivel is kezdődött a vitátok a medvével?

- El akarta venni a zsákmányom, de már lerendeztük nincs harag.

- Igen, meddig is? És mi akadálya lesz, hogy legyőzésem után megint ellened forduljon? Ki tudja talán te is követsz majd engem...de hagyjuk, az éhség már az eszemet is elvette, látod? Megyek is, hiszen látom még nálad, a komámnál, sem lelek irgalmat. - mondta és azzal eloldalgott... volna.

- Várjál! - szólt utána a farkas. - Mit tanácsolsz?

Így történt hát, hogy Ordas kománk, bár majdnem túljárt a róka eszén, mégis hoppon maradt. A róka tanácsára ugyanis elsőként szegte meg a fegyveszünet szabályait, és cimborája ellen fordult, s amíg ők ismét egymással voltak elfoglalva a róka az állatok királya, az oroszlán színe elé járult s addig győzködte őt míg elhitette vele, az lesz a legjobb ha száműzi a farkast és a medvét az erdejéből. Így számolt hát le a róka egy veszélyes duóval, és élt boldogan, amíg ismét bajba nem került. De ez már a jövő zenéje.

Soha, semmilyen esetben ne nézd le az ellenfeled (ha az a róka, akkor meg végképp... vagy ne csodálkozz ha meglepetések érnek... :-) ) De jó hogy  nem kell Ezópusz féle tanulság... Elég egy Ricky- verzió is XD. Legalábbis remélem megfelel...