- Így jó lesz Kise! - mondod, amint a fényképezőgépeddel lekapod a modellt. Ránézel az elkészült fotóra, majd elégedett sóhaj hagyja el a szádat. Egy mosolyt villantasz a szőke modell felé, majd az öltözője felé intesz, jelezve, hogy mára végzett a munkával.
Amíg a felszerelésed pakolod el, addig Kise gyorsan át is öltözik az egyenruhájába, és már csak rád vár, hogy végezz. A falnak dől, szemét le sem véve rólad.
Ó, hogyha tudnád te, hogy mióta meglátott nem is nézne másra így, mint rád. Hogyha észrevennéd az érzéseit, amiket irántad táplál, és még viszonoznád is... Kisének a világot jelentené.
-Rám vársz? - kérdezed, ezzel kirángatva a fiút a bámulásból.
-Kire másra várnék, ha nem a drága [Név]-cchire? Hazakísérhetlek?
-Hát hogyne Kise - mondod, majd kisétálsz a szőke barátoddal az épületből.
Kedves tőle, hogy mostanában hazakísér. Igaz nem laksz messze a stúdiótól, de sokat jelent neked, hogy akad társaságod az úton. Ilyenkor általában végigfecsegitek az egész sétát, és kezded úgy érezni, hogy egyre jobban megismered őt. Kezded úgy érezni, hogy megszereted őt.
Ahogy a házad elé értek furcsa csalódottság lesz úrrá rajtad. Az ajtó előtt állva megfordulsz, hogy elköszönj a barátodtól, de ő megfogja a kezed, és így szól:
-[Név]-cchi?
-Igen, Kise?
Pár pillanatig csönd van köztetek, csak a város zaja hallatszik, a kocsik dudálása, az emberek csevegése. Kise hezitál, de végül kimondja a kérdést, amit már egy ideje fel akar tenni neked.
-Azon gondolkodtam, hogy ugye lesz ez a meccsem hétvégén, és nem jönnél el szurkolni nekem és a csapatomnak? Nagyon boldoggá tenne, ha ottlennél.
Mondandója végén néz csak a szemedbe, majd egy mosolyt villant, amitől különös, bizsergető érzés költözik a gyomrodba.
-Hát hogyne mennék el! - mondod izgatottan, viszonozva mosolyát egy hatalmas vigyorral.
-Tényleg?! Köszönöm [Név]-cchi, rád mindig számíthatok! - kiáltja Kise, és a pillanat hevében közelebb lép hozzád, majd tested ölelő karjai közé szorítja.
A döbbenet miatt nem mozdulsz meg először, de utána karjaid te is a fiú köré fonod, és erősen magadhoz szorítod. Arcod belefúrod az ingébe, és mélyen beszívod az illatát.
Az ölelést percek múlva a telefonod csengőhangja szakítja félbe. Elengeditek egymást, majd a zsebedből előveszed azt a nyamvadt eszközt csak, hogy lásd anyukád hív.
Sóhajtasz egyet, majd mielőtt felvennéd, adsz Kisének egy puszit az arcára.
-Jó éjt! - suttogod, majd a telefont a füledhez emelve belépsz a házadba, az ajtó előtt hagyva a teljesen zavarban lévő szőke srácot.
---A meccs előtt---
Az öltöző előtt vársz Kisére, a falnak támaszkodva. Nem sokára kezdődik a mérkőzése, és még sehol sincs, pedig szerettél volna mondani neki pár bíztató szót. Úgy döntesz végül, hogy elmész, de erre kinyílik az öltöző ajtaja, feltárva a fiút.-[Név]-cchi? Mit csinálsz te itt?
-Csak sok szerencsét szerettem volna kívánni neked. Menj, mindjárt kezdődik a meccsed.
-Köszönöm [Név]-cchi! - mondja, majd közelebb lép hozzád, és egy gyors ölelésben részesít.
Mielőtt elindulna megsimogatja a hajad, ezzel valószínűleg összeborzolva azt, de kit érdekel? A mosolyt le se lehetne törölni az arcodról, és ez sokkal jobban megmutatja a szépséged, mint bármi más.
-Gyerünk, bajnokom - suttogod, majd bemész a csarnokba és leülsz a lelátó első sorába.
--A meccs után--
A mérkőzés rendkívül intenzív volt, de végül Kise csapata lett a nyertes. Amikor megszólal a meccs végét jelző síp egyből felpattansz a helyedről, és lesietsz a pályához, szemedet mindvégig a fiún tartva.Mire odaérsz a pálya széléhez Kise befejezti a pacsizást a csapattársaival, és arany színű szemeivel elkezdi a tömeget pásztázni. Végül tekintete megállapodik rajtad.
Mosolya egyre szélesebbé válik, és először sétálva, majd végül futva közeledik feléd.
Amikor odaér, hirtelen a karjába kap és megpördül veled együtt, majd odahajol az ajkadhoz, és megcsókol.
Én vagyok a legszerencsésebb srác a Földön - gondolja, amikor átkarolod a nyakát, és határozottan visszacsókolod, nem törődve a csapattársai füttyögéseivel és obszcén beszólásaival.
YOU ARE READING
Anime one-shotok
FanfictionHa már ennyire odavagyok értük, akkor írhatnék is róluk, nem igaz?