Shadowhunters BEFEJEZETT

~22~

Alec szomorúsága végül alább hagyott és megszólalt
-Tudod szinte biztos voltam benne,hogy össze fognak jönni,de arra nem számítottam,hogy ilyen hamar.-Mondta miközben lefeküdt az ágyára én meg még mindig csak ültem ott
-Tudom Alec,hogy most nagyon fáj,de jobb lesz ígérem.Ezek szerint Jacet nem neked szánta a sors,de valahol van valaki más akit viszont igen.
-A sors bekaphatja.
-Hát igen a sors egy rohadék.-Értettem vele egyet
-Als kérdezhetek valamit?
-Hát persze.-Mosolyogtam rá bíztatóan
-Miért vagy velem ilyen rendes?
-Mert nagyon bírlak téged és ilyen rövid idő alatt jó barátom lettél.
-Örülök,hogy ezt mondod mások ki tudnának futni a világból a modorom miatt.
-De én nem.
-Hát igen te nem.-Mondta és lehunyta a szemét láttam rajta,hogy mindjárt elalszik szóval nem beszéltem többet aludjon csak jól fog esni neki és addig se gondol Claryékre viszont én annál többet, 2 barátom is meg fogja szenvedni a tényt,hogy ők egy párt alkotnak és az egyik még nem is tud róla és én ilyenkor adok hálát a sorsnak,hogy én nem voltam még szerelmes.Végül Alecet elnyomta az álom én pedig kiosontam a szobájából,hogy sétáljak egy kicsit gondoltam jól fog esni a friss tavaszi levegő az ég már besötétedett pedig még csak 7 óra volt én pedig rágyujtottam egy szál cigarettára miközben New York utcáin caplattam és egy alakot láttam meg.