Fanfiction fordítás: Az a három szó (Those Five Words)

39. fejezet

A fordítás az író, Damn you Kylie engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/11706049/39/Those-Five-Words

NÉGYES

Öt nap telt el Tris támadása óta, és ezek voltak életem legjobb napjai. Tris gyakorlatilag hozzám költözött. Petert nem találtuk meg, én pedig nem engedem, hogy a hálóteremben aludjon addig. Reméltem, hogy a beavatás után megkérhetem, hogy költözzön hozzám, így viszont néhány nappal előbb megtörtént, mint reméltem. Még hivatalosan meg kell kérnem, de még nem volt időm és bátorságom hozzá. Mi van, ha nemet mond?

A megmaradt öt csoportváltó átköltözött a Bátornak születettek hálótermébe. Van ott elég hely, és jobb ötletnek tűnt, hogy együtt vannak, arra az esetre, ha valami probléma lenne, ha Peter visszatér. Bár ezt kétlem. Peter gyáva, és nem fog egyedül megtámadni senkit. De már elég támadás volt, szóval jobban érzem magam, ha a felavatottak együtt vannak. Christina és Will volt az egyedüli, aki örült a bejelentésnek, mert már összebarátkoztak Uriah-val, Marlene-nel és Lynnel.

Otthonról dolgozok, és csak lógok Trisszel. Folyamatosan jönnek a látogatók, most, hogy Tris itt van. Soha nem volt ennyi ember a lakásomban, és ez az első néhány napban kényelmetlen volt, de most már élvezem. Különösen, amikor hallom Trist nevetni. Zene füleimnek.

A kanapén ülünk, én éppen most fejeztem be egy jelentést, ő pedig könyvet olvas. Abbahagyja az olvasást, leteszi a könyvet a dohányzóasztalra, és megszólal: - Kérdezhetek valamit?

- Persze, bármit – mondom.

- Hogy kaptad a Négyes nevet? Úgy értem, tudom, hogy négy félelmed van, de a nevedet már azelőtt megkaptad, hogy végigmentél a félelemutazásodon, nem?

- De igen. Amikor idekerültem, magántanuló voltam, így be tudtam pótolni mindent, amit kihagytam, amíg kórházban voltam. És nem akarták, hogy bárki felismerjen az iskolában. Így szabadidőmben felfedeztem a Bátrak központját. Annyi eldugott hely van itt, és gyerekként szerettem a szabadságot, hogy oda mehetek - természetesen a központon belül -, ahova csak akarok. Akkor éppen egy új csoport felavatott ment végig a félelemutazásán, és mivel kicsi voltam, senki nem vette észre, hogy ott vagyok. Max meglátott, én pedig azt hittem, bajban vagyok. Úgy értem, ez nem sokkal azután, nos, nem sokkal azután volt, hogy Marcus azért is megvert volna, hogy rosszul veszem a levegőt, így azt hittem, Max tényleg mérges lesz rám, és megver. De Max soha nem volt olyan. Annyi őrült dolgot csináltunk Zeke-kel, és ő soha nem emelt rám kezet.

- Arra számítottam, hogy kiabálni kezd, vagy valamit, de nem tette. Elmagyarázta, hogy mit csinálnak a felavatottak, elmagyarázta a félelem fogalmát. Én pedig azt mondtam neki, hogy nekem csak négy félelmem van. Akkor úgy döntött, hogy Négyesnek fog szólítani, és akkortól tudtam, hogy biztonságban vagyok. Tudtam, hogy nem kell aggódnom Marcus miatt. Bár még mindig voltak rémálmaim Marcusról, amikor felébredtem, tudtam, hogy Max megvéd. Akkor kértem, hogy hadd hívjam Apának. Evelyn utálta ezt, ő nem akart Négyesnek hívni, de hála Istennek a titkomat is megtartotta.

- Emlékszem, amikor elkezdődött a beavatás, azt akarták, hogy rögtön menjünk végig a félelemutazáson, amikor ideérünk. Betegre aggódtam magam, hogy több mint négy félelmem lesz, és komplett hülyét csináltam magamból. Igaz, hogy csak a családom tudta, hogy honnan kaptam a becenevemet. Szóval, amikor tényleg csak négy félelmem volt, nagyon megkönnyebbültem. Hazamentem Apához amilyen gyorsan csak tudtam, és elmondtam neki, hogy igazam volt. Az elég félelmetes pillanat volt.