Gyönyörű éjszaka

Minhyuk

Jooheon szociális képességeit a hét testvér közül csak egyetlen ember volt képes felülmúlni, ez pedig Minhyuk volt. A kapcsolatszerzések irányába való közeledés alapvetően más volt, mint az öccsénél, ám tagadhatatlan, hogy rengeteg különböző emberrel kötött barátságot vagy tett szert olyan ismeretségekre, amelyek később hasznára válhatnak.

Az ezernyi ismerőse közt nagy számban jelentkeztek külföldi személyek is, csakhogy amennyire sokat tudott beszélni Minhyuk az anyanyelvén, legalább annyira nem tudott más nyelveken. A nyelvérzék varázslatos ajándéka ironikusan nem adatott meg számára, így volt szüksége rád, aki közvetíti a szavait a nem koreaiul beszélő ismerősei számára.

Minhyuk közvetlen alkalmazottjának lenni kiszámíthatatlan és fárasztó volt. Lehet, hogy délután, amikor unatkozol, megkér, hogy fordíts le neki egy üzenetet, viszont az is lehet, hogy éjjel kettőkor beront a szobádba, mert eszébe jutott, hogy még nem írt vissza annak a venezuelai lánynak. Ha a fizetésed tükrözné annak a számát, ahányszor flörtölnöd kellett a világ legkülönbözőbb helyein élő lányokkal, annyira gazdag lennél, hogy megvehetnéd az egész villát, és kényszeríthetnéd Minhyukot, hogy tartsa féken magát.

A mai napod is hasonló szenvedésekkel volt teli: nagyon izgatott voltál, amikor bejelentették a bált, és nem is gondoltál bele, ez mennyi energiádba fog kerülni. Amint a mini gyűlés véget ért, Minhyuk azonnal lecsapott rád, és magával vonszolt a dolgozószobájába (ahol te szoktál dolgozni), és letett eléd egy nagy köteg levélpapírt és egy hosszú listát.

- Légyszi, írj egy meghívót a bálra ezeknek az embereknek! - adta ki az utasítást egy mosollyal, olyan könnyedén, mintha ez egy maximum tízperces feladat lenne; semmi megerőltető.

Végignéztél a listán, és két dolog tűnt fel azonnal:

- Minhyuk, ez legalább száz ember, órákig fog tartani! És miért mindegyikük lány?

- Úgysincs más dolgod, és ez a munkád! - vitatkozott, és próbálta érzékeltetni veled, hogy ő a főnököd, és nem kérdőjelezheted meg a döntéseit, de a szeme csillogása szinte kiáltott, hogy kérdezd még, hogy végre elmondhassa a nagy tervét.

- Manapság az emberek nem e-mailt küldenek? Miért kell levelet írnom?

- Azért! Mert így hivatalosabb, professzionálisabb, nagyszabásúbb!

- És miért kell, hogy ilyen menőnek tűnj?

- Örülök, hogy megkérdezted! - Ebben biztos voltál. - Mert ezek közül a hölgyek közül fogom kiválasztani életem szerelmét!

A döbbenettől először vettél egy mély levegőt, hogy ne mondj semmit olyat, amit később megbánnál, majd a fejed fogva támaszkodtál az asztalra. Érezted a fejfájás közeledtét, és ismét elgondolkodtál, miért is nem kerestél még másik munkát. Aztán felnéztél Minhyukra, aki elégedetten mosolygott, és nem is figyelt rád, gondolatban már a bálon járt, és vadul kereste "élete szerelmét". A kissé naiv lelkesedését és a már irritálóan ragadós mosolyát látva rájöttél, mi akadályozott meg abban, hogy magára hagyd.

- Esküszöm, ha nem szeretnélek ennyire... - motyogtad dühösen, miközben magad elé vetted az első levélpapírt, hogy munkához láss.

- Micsoda?

- Azt mondtam, hogy ezért nem fizetsz eleget! - válaszoltál ezúttal hangosan, és tisztán érthetően, de Minhyuk ugyanolyan vidáman vigyorgott, mint eddig.

- Számítok rád! - mondta egy kacsintással kiegészítve, és magadra hagyott.

Még egy fejrázás után megropogtattad a vállaid és nekiláttál a munkához. Ha előbb kezded, előbb végzel vele. Ez a mentalitás két óra múlva tört meg, és egész büszke voltál magadra, amiért ilyen sokáig kibírtad. Eddig tartott, míg a csuklód annyira begörcsölt, hogy kiesett a toll a kezedből és a véletlenül kifolyó tinta tönkretett egy félig megírt levelet. Hátradőltél a székedben, és tartottál egy szünetet.

- Hogy haladsz? - kérdezte Minhyuk bedugva a fejét az ajtón, majd belépve a szobába letett egy csésze teát az asztalra.

- Félúton járhatok, de már érzem a halálomat - sóhajtottad, és hálásan belekortyoltál a teába. - Köszi.

- Mindent bele!

- Addig aláírhatod ezeket! - mutattál a kupacra, ahová a megírt leveleket tornyoztad.

- Igenis! - Minhyuk fogott egy tollat, és lelkesen munkához látott. A huszadik levél után az ő keze is kezdett görcsölni, és hirtelen már nem érezte olyan fantasztikus ötletnek a leveleket.

- Most legalább átérzed a fájdalmamat! - kiáltottad kárörvendve, és a maradék meghívók megírása és aláírása közös panaszkodásban, nyafogásban, egymás gúnyolásában és sok nevetésben telt.

A kemény munkátok kifizetődni látszott, amikor a bál napján hatalmas vendégsereg özönlött be a villa kapuján. Még a többiek is döbbenten figyelték, mennyi különböző nemzetiségű ember gyűlt össze egy helyen, de Minhyuk továbbra is büszkén mosolygott, és amint az esemény hivatalosan is elkezdődött, veled az oldalán csevegni kezdett az általa meghívott hölgyek között, hogy megtalálja élete szerelmét.

Azért, amit aznap este végig kellett nézned, hallgatnod és csinálnod úgy általában, valóban nem fizetnek eleget. Nem hiszed, hogy bármennyi pénz elég lenne, hogy közvetítsd, ahogy Minhyuk élőben flörtöl megközelítőleg hetven lánnyal. Ha még egy emberhez oda kell menned, magad vetsz véget ennek az idióta bálnak, nem számít, milyen módszerrel.

Szerencsédre úgy tűnt, Minhyuk is kezd fáradni. Mivel annyi lánnyal beszélgettetek, és még nem találta meg mesébe illő módon élete szerelmét, kezdte elveszteni a reményt. Kedvetlenül ült a terem sarkában, és meredten bámulta a táncoló bálozókat, a jellegzetes mosoly hiányzott az arcáról.

- Mi a baj? Feladod életed szerelmének megtalálását? - kérdezted letelepedve mellé, és megráztad a vállát, hogy egy kis életet vigyél bele. A kérdésed próbáltad vidám hangsúllyal feltenni, energikusan, hátha az energia, amit Minhyuk mindig rád ragasztott, most visszatalál hozzá.

- Mindegy. Hülye ötlet volt - sóhajtotta lehangoltan.

- Nem volt hülye ötlet - mondtad azonnal, és Minhyuk kérdőn nézett rád. - Jó, hülye ötlet volt, de a te ötleted. Akár még be is válhatott volna. Amióta melletted vagyok, sok lehetetlen dolog történt már, amire álmaimban sem gondoltam volna. És ne aggódj, előbb-utóbb úgyis megtalálod életed szerelmét. Ha nem ezen a bálon, akkor egy másikon. Lesz még rá lehetőséged bőven.

- Gondolod...?

- Persze! Szeretnél egy vigasztaló ölelést? - ajánlottad kitárva a karod.

- Megemelem a fizetésed - motyogta Minhyuk közvetlenül a nyakadnak, és tudtad, hogy most már mindketten mosolyogtok.

Az ölelés hosszabbra nyúlt, mint amire először számítottatok, és Minhyukban különös érzés támadt. Mintha amit keresne, egész végig mellette lett volna.