Elindultam. Egyedül egy kis 14 éves aki lehet hogy a legerősebb de nem tapasztalt. A faluban nem maradt semmi. Az egész elég ijesztő volt. Éreztem ott őt is. Találtam egy könyvből kitépett lapot, az a varázslat volt leírva, amivel engem is átváltoztattak vámpírrá. Rá volt karcolva azoknak a neve akiket vámpírrá tettek. Niklaus, Elijah, Kol, Finn, Rebekah. Át volt itatva a vérükkel a papír.Nem tudtam melyikük lehet a hibrid, és ezáltal az apám.
Leültem, tábortüzet gyújtottam, majd kerestem a megfelelő bűbájt ahhoz, hogy megtudjam melyikükkel egy a vérünk. Sajnos nem volt meg nekem ez a varázslat. Vissza kellett mennem Sarah nénihez. Elmondtam neki mindent. Megmutattam neki a papírt. Amikor meglátta a neveket eltépte a papírt. Nem tudtam mire vélni, az volt az egyetlen reményem, hogy eljussak az apámhoz. Rám nézett és csak annyit mondott, ők a Mikelsonok. Akik városszerte járnak és gyilkolnak. Kicsit megijedtem, de csak még jobban késztetést éreztem arra hogy megtaláljam. Sarah néni ellenben nem engedte. Nekem pedig nem volt elég mágiám ahhoz hogy egy kereső bűbájt kivetessek.
Teltek az évek, egyre erősebb lettem, megtanultam úgy embervért inni, hogy nem ölök. Imádtam farkassá változni és csak futni a semmibe, üvölteni a problémáimat. 16 évesen már fiúztam. A szerelmet még nem tapasztaltam ugyan de ígyis elég nehéz volt visszafogni magamat, hogy ne öljem meg mindet. Azért volt pár akit hát igen hidegvérrel legyilkoltam. Viszont ettől a kortól kezdve minden ugyan olyna volt mint a többi.
40-50-60.....160...300....600..700..minden csak telt és telt. Elfelejtettem az apámat. Amíg meg nem találtam azt a papírt amit Sarah néni eltépett. Egyébként szép halált halt. Minden receptjet átadta nekem. Ez lett az örökségem.
Eszembe jutott minden. A Mikelsonokról amiket Sarah néni mondott. Hatalmas erőm lett ezért először is kiderítettem melyikük lehet az apám. A lista élén Finn név szerepelt. Nem jártam sikerrel nem ő volt az. Jött Elijah , majd Kol. Elvesztettem a reményt, egyikük se volt az apám. Már csak egy maradt, Niklaus. Annyira izgultam mert tudtam ha ez se sikerül annyi minden reményemnek és nyomomnak vége.
