Alone (Jung Daehyun f.f) BEFEJEZETT

16.

Rögtön előre akart lépni, hogy megöleljen, de a mozdulat közben megakadt, és kerek szemekkel nézett rám. Most lebuktam? Az nagyon nem lenne jó.
Dae végül belépett a házba, behúzta maga után az ajtót, és az arcomat kezdte el fürkészni.
Megköszörülte a torkát.
- Te... maszturbáltál?
De b@szdmeg, hogy találta ki rögtön?! Más ezer indok is létezik, miért piros az arcom, és miért csillog a szemem. Rá van írva a fejemre, vagy mi?
És most mit csináljak? Mondjam el, vagy ne mondjam el?
Összeszorított szájjal bólintottam egyet. Ő az első, és egyetlen barátom. Őszinte leszek vele, már amennyire lehetséges.
Kezdtem kicsit zavarba jönni, hiszen egyfolytában az arcomat tanulmányozta. Kicsi kínos.
Felvontam a szemöldököm, mire végre észbe kapott, és megrázta a fejét.

/Dae szemszögéből/

Az a látvány b@szki...erős késztetést éreztem, hogy megcsókoljam, de vissza fogtam magam. Csak barátok vagyunk. Mégis, ahogy elképzelem, hogy nyögve vonaglik az ágyán, szenvedő arccal...na jó, le kell álljak. Már így is kezd szűkös lenni a nadrágom.

/Hara szemszögéből/

Egész délután TV-tünk, és fura mód nem volt kínos. Na jó, talán egy kicsit, de határozottan nem annyira, mint amennyire számítottam. Nem hozta fel a témát, aminek nagyon örültem. Viszont kicsit mégis másabb volt. Most nem a vállamat karolta át, hanem a combomon pihentette a kezét. Bizsergett tőle a bőröm.
Pontosan 6 óra volt, mikor felállt, és a konyhába ment a táskájához. Matatás, víz engedés, újabb matatás. Mindig ezt csinálja. Már megszokhattam volna, de egyszerűen nem tudom az okát, és rohadtul zavar. Ennyire nem bízik bennem? Jó tudni.
Vissza jött, és mintha mi sem történt volna, rámmosolygott. Én pedig ettől a mosolyától elfelejtettem minden bajomat. Vissza mosolyogtam. Hhh....olyan puhány lettem.
Vissza telepedett mellém, és megsimogatta a hajam.
- Gyönyörű vagy!
Mosolyogva forgattam meg a szemem. Én sose tartottam magam szépnek, gyönyörűnek meg pláne. De Dae valamiért annak tartott. És ez valamiért fellobogtatta a tüzet bennem.
Me: Alszol itt?
Dae kerek szemekkel nézett fel rám a telefonjából. Aprót bólintottam. Egyszer minden határt át kell lépni.
- Persze- vigyorodott el- még szép!
A romos kajáldában vacsoráztunk, és utána két órán át keresztül sétáltunk a városban. Beszélgettünk. Vagyis ő beszélt, én hallgattam, és néha a női géphang által én is kifejtettem a véleményem.
Otthon én fürödtem először, aztán Dae. Megágyaztam neki az ágyamban, és oda vittem a laptopom is, hogy nézzünk valami filmet. Nem sokára ő is kész lett, újra matatott valamit a konyhában, aztán bejött a szobámba, és befészkelte magát az ágyba. Bo Mi odakuporodott mellé.
Kicsit féltem. Vagyis...nagyon. Peter után csak a cicámmal aludtam egy ágyban, ez olyan...intim volt. Mondjuk az nem, ha maszturbálsz a legjobb barátodra. Dehogy.
Nagyot nyelve bújtam be én is az ágyba, és vettem az ölembe a laptopom. Dae, nyilván érezve a veszültséget rajtam, nyugtatólag simogatta a vállam, ahogy átkarolt.
- Biztos ne menjek ki a kanapéra? - hajolt közelebb úgy, hogy az orrunk majdnem össze ért.
A tűz újra feléledt.
Megráztam a fejem.
- Oké. Csak nyugi, rendben? Most én vagyok itt, nem az a mocsok.
Újra bólintottam, és ráhajtottam a fejem a vállára.
Igaza van, egyszer túl kéne már lépjek. Öt év eltelt már b@szki.