Elgondolkodtál már azon hogy mi a célod a világban? Vagy hogy mi a szereped? Hol a helyed? Kuro a hétköznapi diák ezen szokott. Miután hazaér fenekestül felfordul az élete.
Sérüléseimet nem vettem figyelembe és megrémülve szaladtam Kurohoz ki csak mozdulatlanul feküdt a földön.-Kuro! Ébredj fel! Kuro!-szólongattam, de ő csak feküdt. Ekkor valaki jelenlétét éreztem a közelben. Egy zöld szempár tűnt fel a fák között. Ugyanaz a szempár, ami megtámadta Kurot a városban. Kurot magamhoz szorítottam, hogy így próbáljam védeni.-Ki vagy?! Gyere elő!-ordítottam a sötétbe. Az árnyak közül egy vadász egyenruhát viselő fiú volt. Hátán egy lövész puska és baloldalán egy tőr helyezkedett el. Kócos barna haját enyhén táncoltatta a szél.-Ki vagy?-kérdeztem újra.-Hogy ki vagyok az még nem rád tartozik. Ha fontos beked a lány élete hagyod, hogy segítsek.-válaszolta ridegen.-Miért hagynám?-kíváncsiságból kérdeztem rá.-A lövedék, ami eltalálta mérget tartalmazott.-osztotta meg velem az információt.-Miért akarsz segíteni?-kérdeztem még nagyobb kíváncsiságból.-Én se szeretném, ha meghalna.-válaszolta egy kis csönd után. Válasza most már nagyon kíváncsivátett, de nem ez volt a fontos.-Frid!-ordítottam el magam. A fák közül a shire ügetett ki, majd megállt Mirai mellett. Fehér szőre szürkére változott. Sörény tetején szarvszerű tüskék jelentek meg. Farka olyan lett, mint egy sárkányé, min ugyan olyan tüskék voltak. Fülei kicsit hosszúkásak lettek.-Egy lidérc és egy lélelkfaló!-mormolta meglepetten az orra alatt a fiú. Karjaimba vettem Kurot és oldalasan Miraira ültettem én pedig mögé ültem. A kölyök vette a lapot és felült Fridre, ki némán türte hátán. Nem szólva semmit elindultunk. Olyan gyorsan mentünk amennyire csak lehet. Kuro meggyötört arcára nézve láttam, hogy lassan kicsit kinyitja szemeit.-Aoi?-kérdezte, majdnem suttogva és közben visszacsukta szemeit. Sebére néztem, ami nem nézett ki jól. A méreg lilán elszinezte karját és az eltalált helyet. Már majdnem teljesen befedte jobb karját és a nyakánál is kezdett látszódni.'Remélem tudod hova viszel minket kölyök.'gondoltam kicsit dühösen. Pár perc elteltével egy igen régi házhoz értünk. A ház előtt egy 30 év körüli nő állt mellette fa és kő gólemjei. A lovakat megállítottuk és leszálltunk róluk. Kurot óvatosan leszedtem és követtem a fiatal vadászt. A nő egy ujjatlan kék köpenytt viselt mi egy vékony övekkel összefogva hasa és dereka körül. A köpeny alja 3 részre volt szabva könnyítve egy kicsit a mozgást. A köpeny alatt egy ujjatlan nagyon halványkék haspólót és egy fekete nyári rövidnadrágot viselt. Lábán hosszú combharisnyáján hosszúszárú csizma volt. Karjain hosszú fekete ujjatlan kesztyűt viselt. Fehér haja lófarokba öszevolt kötve és szürke szemeivel szúrósan nézett ránk. Pár méterrel előtte egy akadályba ütköztünk.-Nem fogom meggyógyítani.-mondta egyenesen a lényegre térve. Mintha gyomorszájon vágtak volna úgy kezdtem dühös lenni.-Lanolan!-ordítottrá a vadász-Megeggyeztünk szóval mentsd meg!-ordította továbbra is.-Sajnálom Leon, de nem teszem meg.-becsukott szemekkel válaszolt. A srác nevére nem figyelvén oda sétáltam és karjaiba adtam Kurot. Megláthatta mennyire dühös vagyok, mert száját nyitotta, hogy mondjon valamit, de aztán nem szólt semmit.-Hé!-szóltam oda farkasszemet nézve a magát Lanolannak nevező nővel.-Láttál már valaha igazán dühös sárkányt?-kérdeztem. Testemből fekete csóvák kezdtek előjönni, amik aztán teljesen beborítottak.
Lanolan
-Láttál már valaha igazán dühös sárkányt?-kérdezte tőlem. Ettől a kijelentéstől nagyot nyeltem. Testét az árnyak beborították. Mire feleszméltem ott állt velem szemben farkasszemet nézve továbbra is egy fekete árny sárkány. Sárga szemei világítottak az éjszakában. Szája füstölgött és körülötte keringtek az árnyak. Gólemjeim reszkettek. Jobb melső lábával párszor beleütött az akadályba, majd az megadva magát összeomlott. Fejével közelebb hajolt hozzám és cak ennyit mondott:-Gyógyítsd meg vagy megöllek!-hangjában semmi kedvesség nem volt. Nem ijedtem meg. Továbbra is álltam tekintetét aztán felsóhajtottam.-Rendben. Hozzátok be.-mondtam és közben sarkon fordultam, majd elindultam be a házamba, ami igen kupis volt. Tele volt könyv és jegyzet halmokkal. Átvágtam a halmokon egy szobába, miben könyves szekrények álltak polcukon gyógynövényekkel és könyvekkel. Egy asztal is volt ott.-Ide rakjátok.-mondtam érzéstelenül, majd nagynehezen kitessékeltem őket a szobából. Másfél órámba telt mire a méreg nagyobb részeit eltávolítottam. A szobában még egy ágy is helyet foglalt. Gólemeimnek megparancsoltam, hogy óvatosan tegyék át az ágyra. Kimentem a szobából Leonhoz és a sárkányhoz. Mindketten a könyvekkel elhalmozott kanapén ültek. Amint megláttak felálltak. Felemeltem kezem, hogy ne szóljanak és csak ennyit mondtam:-Nem teljesen tudtam eltávolítani a mérget a karjából, de ha nagyon az élethez ragaszkodik akkor nem lesz baja.-Mindketten felsóhajtottak.-Bemehetünk hozzá?-kérdezte Leon.-Nem. Most pihennie kell.-válaszoltam. Tudtam, hogy valamiért fontos neki a lány, de azt már nem, hogy miért. Leon, mintha annyit mondott volna, hogy egyszer már találkozott volna a lánnyal. Mielőtt elmentem volna lefeküdni egy gólemet állítottam a szoba elé, ahol a lány aludt, majd a két jómadárnak megmutattam a szobáját.
Kuro lelkében
Kuro
Egy fehér szobában álltam, ahol nem volt semmi.-Van itt valaki?-kérdeztem, de nem jött válasz. Körbe néztem és megláttam, hogy a szoba sarkávilt egy kék szempár néz rám. A sarok ahonnan a szempár figyelt fekete volt.-Úgy látszik mégsem tudom tovább rejtegetni magam.-mondta és a sötétből egy fekete hajú lány lépett elő. Ugyanúgy nézett ki, mint én csak a haj és szem szinünk volt más.-Ha én itt vagyok akkor te ki vagy?-kérdeztem sokkolva.-A nővéred.-válaszolta.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Na jó ez nagyon hosszúra sikeredett, de itt van a 6.fejezet. Most már nyugodtan mehetek aludni😂😊. A következő fejezet címe: Két testvér története. A szünet alatt megpróbálok majd többet írni.
