Shadowhunters BEFEJEZETT

~26~

Raphael és én tovább sétálgattunk New York utcáin gyönyörű volt a város így kivilágítva és én megtaláltam a második embert akivel nem kínos a hallgatás hanem egyenesen jól eső érzés,de ahogy Alecre gondoltam kicsit elszomorodtam tudtam jól,hogy neki most nagyon fáj az,hogy Clary meg Jace együtt vannak
-Keserű.-Szólalt meg Raphael
-Tessék?
-Az illatod.Keserű.Miért vagy szomorú?-Kérdezte
-Csak eszembe jutott valaki.
-És ki?
-Nem hiszem,hogy érdekelne.
-Ha nem érdekelne nem kérdeztem volna szóval mesélj.
-Rendben,szóval az elöbb találkoztunk tudod Jacel és Claryvel.
-Igen.
-És 2 barátom is van akik szerelmesek beléjük mármint az egyikük Clarybe a másik pedig Jacebe és bár örülök annak,hogy ők ketten egymásra találtak,de így most két másik embernek fáj és nem szeretem ha a barátaim szomorúak.
-Te egy nagyon rendes ember vagy életemben nem láttam még senkit akibe ennyi érzés szorult volna ahhoz képest,hogy milyen kicsi vagy.-Mondta nekem mire én elmosolyodtam
-Hát persze,csodálatos vagyok.-Ironizáltam
-Miért nem vagy megelégedve saját magaddal?
-Sose éreztem magamat elég jónak,hiszen körül vagyok véve gyönyörű és tehetséges emberekkel én meg messze nem vagyok egyik sem.
-Ez nem igaz.Gyönyörű vagy és tehetséges is tele érzelmekkel.
-Érdekes ahhoz képest,hogy tele vagyok érzelmekkel szerelmes még sose voltam.
-Várj mi?Dehát ott az a Vámpír srác.
-Igen,de belé nem voltam szerelmes.Ő mást szeretett én meg búfelejtettem.
-Hűha.Érdekes a lány aki még nem volt szerelmes.
-Legalább senki nem törte még össze a szívem.
-Remélhetőleg senki nem is fogja,de gyere ideje visszamenned az Intézetbe még a végén azt hiszik kiszívtam a véredet és megint behúz nekem valaki.-Mondta mire elnevettem magam
-Sajnálom,akkor még nem tudtam,hogy ennyire bírni foglak.
-Semmi baj.-Mondta mire elindultunk "haza" 10 percen belül meg is érkeztünk én pedig boldog voltam,jól esett beszélgetni valakivel.
-Édes.-Mondta
-Mégis mi?
-Az illatod.Mostmár nem vagy szomorú.
-Nem tényleg nem.-Mosolyodtam el mire Raphael magához vont és átölelt hideg áradt a testéből,de mégsem fagyasztó hanem kellemesen hűvös, annyira aprónak éreztem magam a karjai között,de mindenesetre jól esett az orromban éreztem férfias illatát és végül szétváltunk
-Adios Chica.
-Viszlát Amigo.-Mondtam mire Raphel már el is tűnt az éjszakába.