Shadowhunters BEFEJEZETT

~27~

Beléptem az Intézet ajtaján és a pizza isteni illata csapta meg az orromat egyből a konyha felé vettem az irányt ahol a többiek már az asztalnál ülve majszolták a pizzájukat
-Als szia nem tudtuk mikor jössz szóval elkezdtünk enni,de neked is hoztunk.-Mosolygott Clary
-Áh köszi Clary rendes vagy.-Mondtam és helyet foglaltam Alec mellett aki mint mindig most is szótlan volt
-És hol voltál csak nem randin?-Kérdezte Isabelle
-Nem,csak elmentem sétálni és összefutottam Raphaelel aztán beszélgettünk és sétálgattunk.
-Várj te nem Danielel voltál?-Kérdezte Clary
-Nem.
-Oh akkor tévedtem.-Mondta Clary és végül én is elkezdtem enni a pizzámat mikor Clary megszólalt
-Srácok el szeretnék mondani valamit.-Lelkesedett Clary én pedig tudtam mi lesz ebből Alecre pillantottam akinek láttam,hogy a karja megfeszül lenéztem az asztal alá és a kezét ökölbe szorítva tartotta végül odanyúltam és bátorítóan egy kicsit megszorítottam a kezét
-Mit szeretnél mondani Clary?-Kérdezte Isabelle
-Én és Jace összejöttünk.-Mosolygott továbbra is
-Hogy mi?-Kérdezte Simon mire én nagyot sóhajtottam és tudtam,hogy a hangulatnak lőttek
-Mondom összejöttünk Jacel.
-Te most komolyan összejöttél Vele?-Nézett undorodva Jacere
-Igen,miért?-Kérdezte Clary
-Hát ezt nem hiszem el,Clary itt vagyok én aki már évek óta szerelmes beléd erre te komolyan összejössz egy ilyen alakkal akit alig 10 perce ismersz?
-Mi az,hogy "egy ilyen alakkal" Mondén tudd,hogy kiről beszélsz.-Kontrázott Jace mire én az asztal alatt lábon rúgtam
-Simon te szerelmes voltál belém?-Kérdezte Clary
-Igen,vagyok is.
-De miért nem mondtad?
-Most őszintén számított volna?-Kérdezte Simon és meg se várva a választ kiviharzott a konyhából Clary pedig utána szaladt
-Simon várj egyedül nem vagy biztonságban.
-Nem,Clary hagyj békén egyedül is tudok vigyázni magamra szóval haza megyek.-Mondta a fiú és már el is tűnt mi pedig csak ültünk a konyhában és rájöttem,hogy most bizony kínos az a csönd ami ránk telepedett.