" A lány csak a földet nézte. Miért a földet nézi mikor ott a világ? A színek!
...Mert ő fekete. A lány fekete. Kívűl és belül.
Nincs önbizalma. Fél ha felnéz egy pillanatra is, csak a gúlyos nevetést hallaná.
Gyűlöli az embereket. Fél tőlük. Megveti őket úgy ,mint ahogy őt vetik meg.
Egy pillanatra felpillant s egy varjú száll fent az égen. Ő is lefele néz.
De miért? Odafenn is milyen szép lehet.
Szóval a fekete az csak lefele nézhet, igaz?
A lány egy utolsót lépett s csak zuhant lefele a sötétbe s utolsó pillantásával felnézett. Látta a halált aki lefele nézett ahogy zuhant az őt megillető helyére..."
YOU ARE READING
Érzelmek vihara
Actionezeket csak úgy írni fogom. Ez egy kis kostoló az én egy részemből. A depressziós részemből...
