Gyógyító Szépség. Befejezett.

17.rész

V(TAETAE):
A főnököm felhívott és közölte, hogy tudja a kapcsolatomat Jimin-nel és hogy áthelyezi őt. Szám be haraptam hiszen ez az egész miattam volt ha akkor nem mászok rá és nem jövök össze vele... Jimin túlsok mindent ért el ahoz, hogy előröl keljen kezdenie.
Nem bírtam tovább hallgatni a főnököm így egy szót mondtam.
"Bemegyek holnap" majd le is tettem.

Meg se tudtam mozdulni csak meredtem magam elé, de hírtelen össze borzoltam a hajam.

"Vagy szakítok Chim-mel vagy kilépek vagy feladom az álmom. - gondolkoztam."
-V ITTHON VAGYOK. - hallottam lágy hangját ami a szóba felé jött. - Szóval itt vagy.. Mi a baj?
-Mit akarsz tenni? - kérdeztem mire lehajtotta a fejét. - Nem mehetsz más helyre. Nem engedem.
-Tae kérlek... - kezdte, de közbe vágtam.
-MEG TILTOM, HOGY MÁSHOVÁ MENJ! - kiabáltam mire ijedten hátrébb ment. - Túl sok mindent értél el itt. Nem engedem.
-De.. Tae. - jött közelebb.
-Három lehetőség van. - néztem fel rá. - Ugye tudod?!
-Nem. - rázta fejét.
-Én megyek. - kezdtem bele mire megrázta fejét. - Nem megyek vissza dolgozni.
-TAE! - kiabálta nevem.
-Vagy szakítunk. - fejeztem be.
-Nem. - lett szomorú az arca. - Nem.
-Akkor kész. - álltam fel. - Én döntök.
Fejét rám kapta remegve.
-Nem megyek vissza dolgozni. - léptem előre az asztalhoz és néztem meg hogy miért rezgett.
-Nem ezt nem teheted. - hallottam meg hangját.
-Akkor szakítani akarsz? - kérdeztem még mindig háttal neki közben reménykedtem, hogy nemet mond.
-Nem. - mondta mire sóhajtottam. - De ez az életed.
Megfordultam és körbe fogtam arcát.
-Nem, tévedsz. - mosolyogtam. - Az te vagy Chim.

Jimin sírni kezdett kezeim között mire magamhoz húztam és addig öleltem és pusziltam arcát míg abba nem hagyta.

Következő nap be mentem a kórházba az ápolónők rögtön körbe ugráltak, de hamar elmentem köztük. Az irodában az igazgató várt egy csomo papírral.

-Kim Tae-Hyung örülök, hogy itt vagy. - mondta.
-Én nem annyira. - dőltem hátra.
-Mi a gond? - kérdezte.
-Vagy elfogadja a kapcsolatom Park Ji-Min-el vagy elveszít. - tértem a lényegre mire fél mosolyra húzta száját.
-Mindig is ilyen voltál Tae-Hyung. - dőlt hátra ő is. - Ezt kedveltem benned.
-Szóval? - kérdeztem. - Mit válaszol?
-És ha nemet mondok? - kérdezte.
-Nem fogok se itt se a másik retkes kórházban dolgozni amit Őn vezett. - vigyorogtam. - A retkes kórháza miattam olyan amilyen ami az öt csillagot jelenti.
-Itt van Ji-Min. - mondta mintha győzőt volna.
Felnevettem hangosan.
-Ha felmondok... - tettem lábam keresztbe. - Maga szerint Ji-Min mennyire fog 100%-os teljesítményt nyújtani.. Ki fogja elveszíteni az öt csillagot?

Kezeit ökölbe tartotta annyira, hogy már fehérek voltam majd egy erőset csapott az asztalra és rám emelte fejét. Még mindig mosolyogtam ami ezek szerint nem tetszett neki.
Lábam rendes pózban tettem majd fel álltam és elindultam ki.

-VÁRJ. - kiabálta utánam.
Semleges arccal hátra fordultam.
-Rendben. - dörzsölte kopasz fejét. - Maradhattok mind ketten.
-Mind ketten? - kérdeztem vissza hiszen tudtam, hogy ezzel idegesítem.
-IGEN. - kiabálta és elővett egy papírt amit a daráloba tett. - Kész. A papírt amit elakartam küldeni le daráltam.
- Remélem is. - nyitottam ki az ajtót. - Ha bármi történik akkor maga bajban lesz.

Hogy mire is értettem ezt? Mikor ide kerültem ez a beteg vén állat rám mászott és erőszakos volt velem, de sikerült ki szabadulnom. Szerencsére ezt feltudom használni ellene.

Túlságosan hamar értem haza és Jimin még aludt.
Mosolyogva közelebb mentem a félmeztelen szerelmemhez és határa adtam egy csókot mire mozogni kezdett. Vártam egy kicsit mire hátára fordult így most nyakára adtam mire hasba vágott.