Shadowhunters BEFEJEZETT

~31~

Tekintettel arra,hogy elertuk az 1000 olvasot most egy hosszabb resszel keszultem remelem mindenkinek tetszeni fog.
Az ég már besötétedett este 9 is elmúlt már és én még mindig  Simont hívtam minden 10.percben,de semmi.Végül úgy döntöttem nem tesz jót nekem,hogy a szobámban kuksolok szóval keresnem kell valakit és erre Clary tűnt a legalkalmasabbnak elindultam ki a szobámból miközben Jace és Clary szaladtak el előttem én gyorsan visszamentem a bőrdzsekimért és a nyomukba eredtem
-Hova sietünk?
-Valaki itt van.-Mondta Jace mire kivágódtunk mindhárman az ajtón ahol Raphaelt pillantottam meg Simonnal a karjaiban aki tiszta véres volt
-Mit tettél vele?-Kérdezte Clary
-Én semmit ő jött el a Hotelhez és Camille megtámadta.
-Hogy mi?Simon meghalt?-Kérdezte Clary sírva
-Még nem.Változtathatsz ezen ha hagyod,hogy Simon átváltozzon vámpírrá akkor még itt maradhat köztünk.-Mondtam
-Nem,nem nem istenem az nem lehet.-Sírt Clary
-Sajnálom Clary vagy hagyod,hogy teljes legyen az átváltozás vagy meghal.-Mondtam neki
-Jó akkor legyen vámpír mit kell tennünk.
-Először el kell őt temetni aztán várnunk kell,hogy átváltozzon.-Mondta Raphael
-Rendben akkor induljunk a legközelebbi temetőbe.-Mondta Jace mire elindultunk az út csendes volt csak Clary sírását hallottuk kerestünk egy eldugott helyet a temetőben ahova senki se jönne és Raphael egy gödröt kezdett ásni belehelyzte Simon testét
-Gondolom vissza is én ásom őt.-Mondta
-Nem.Én akarom.-Mondta Clary miközben elvette Raphaeltől az ásót és elkezdte Simon testére lapátolni a földet én közelebb mentem Jacehez és elkezdtem suttogni neki
-Vedd el tőle az ásót és add ide nekem te pedig öleld át szüksége van erre.-Mondtam mire Jace végrehajtotta kérésemet én pedig visszaástam Simont Raphael közelebb jött hozzám és átkarolta a vállamat
-Jól vagy Chica?
-Igen miért?-Kérdeztem vissza
-A többiek azt látják,hogy kemény vagy és nem sírsz,de én érzem rajtad a bűntudatot és a szomorúságot.
-Az én hibám az egész.-Sóhajtottam
-Miért is?
-Simon felhívott engem,hogy rosszul érzi magát és,hogy oda tudok e menni,én mondtam neki,hogy persze ott leszek amint tudok de mire odaértem már eltűnt.
-De ez nem a te hibád.-Mondta
-Szeretnék neked hinni,de nem tudok.-Sóhajtottam mire Raphael szorosabban ölelt magához a testéből hideg áradt amitől kellemes borzongás futott át az egész testemen
-Hideg vagyok szóval inkább nem ölellek tovább még a végen megfázol.-Mondta és el akart húzodni,de én nem engedtem neki
-Ne,jó így.Megnyugtat.-Mondtam
-Ahogy szeretnéd Chica.-Mondta mire a föld vibrálni kezdett mintha egy kisebb földrengés lenne
-Most fogja kiásni magát ne menjetek a közelébe,mert nagyon éhes lesz majd én adok neki vért.-Utasított minket Raphael miközben Simon tényleg kaparta ki a földet Clary szemében ijedtség látszódott és én is féltem,de Clarynek nem mutathattam ki az aggodalmam és akkor megláttuk Simont,Raphael odadobott neki egy tasak vért amit Simon egyből szinte széttépett aztán jött a következő ezt már valamivel kevésbe hevesen itta ki,de még így is sok kárba ment és Simon akkor észlelt rá,hogy mi történt
-Mi történt velem?-Kérdezte idegesen
-Camille megtámadott.-Mondta Clary mire egy tucatnyi vámpír jelent meg köztük Camillel
-Ezzel megszegte az Egyezményt szóval nem méltó arra,hogy vezessen minket.-Mondta Raphael
-Ne hallgassatok rá Raphael semmit sem tud arról,hogyan vezessen benneteket és amúgyis a vesztemet akarod?-Kérdezte Camille
-Nem kell akarnom,már megkaptam.-Mondta mire a vámpírok körbezárták Camillet és már el is tűntek
-Mit tettetek velem?
-Simon muszáj volt csak így maradhattál életben.-Sírta Clary
-Szóval egy szörnyeteget csináltál belőlem?
-Nem vagy szörnyeteg Simon te ugyanaz a kedves srác vagy mint eddig.
-Haza akarok menni.Most!-Mondta Simon
-Rendben haza kísérlek.-Mondta Clary és már el is indultak volna,de Raphael megállította Simont
-Ha szükséged van ránk tudod hol találsz.-Mondta neki Raphael és mostmár Claryék tényleg elmentek
-Én visszamegyek az Intézetbe.-Mondta Jace és már el is tűnt
-Szóval most mi lesz?-Kérdeztem
-Camillet leváltom és én leszek az új Klánvezető és ha Simonnak szüksége lesz rá akkor segítek neki hiszen mostmár az én fajtámhoz tartozik.
-Köszönöm.-Mondtam neki
-Ugyan mit?
-Hogy nem hagytad meghalni,hogy itt voltál végig és,hogy lehetőséget adsz neki,hogy közétek tartozzon.
-Nem kell megköszönnöd ez csak természetes.
-Tudod annyira mégsem örülök,hogy Klánvezető leszel.
-Mégis miért nem?-Kérdezte meglepődött tekintettel
-Hát így mostmár nem hívhatlak Amigonak mostantól muszáj leszek Klánvezetőnek vagy esetleg Raphaelnek hívni.-Mosolyodtam el
-Te úgy hívhatsz ahogy csak akarsz.-Mondta nekem
-Raphael megkérhetlek valamire?
-Mire?
-Ha megkeres téged Simon kérlek hívj fel.
-Rendben.
-Köszönöm,akkor szia Amigo.
-Viszlát Chica.-Mondta és megint eltűnt az éjszakába.