Elmentek a sulis hetek. Jön a nyár, már mindenki tervezgeti a programokat. Hobi el fog utazni a nagyszüleihez, Jimin és Suga be szeretnék járni az összes wellness szállodát (drukkolok nekik), Jungkook és Tae végigkempingeznék a nyarat. Namjoon....róla nem tudok semmit...egy ideje nem beszéltünk...
Én az első pár hétben jól elvoltam, aztán nem igazán tudtam feltalálni magam. A többieket nem szerettem volna zavarni.
Mikor már az unatkozást is meguntam, előkotortam a régi fényképezőgépem.A város határán van egy kis park, gontoltam elmehetnék oda, megnézni mennyit felejtettem fotózás terén. Gyorsan felkaptam a cuccaim, és elindultam.
Út közben vettem észre, hogy a vizemet sikeresen otthon felejtettem. A meleg miatt viszont muszáj volt bemennem a boltba innivalóért. Amint beléptem a légkondícionált épületbe, megkönnyebbültem. Olyan jó hűvös volt. Egyből megtámadtam a hűtőt, amiben a vizek/üdítők voltak. A pénztár felé menet megpillantottam egy ismerős arcot.
- Jungkook? - néztem kérdőn az ismerős idegenre.
- Jin? - fordult hátra - Nem gondoltam volna, hogy itt látlak - mosolygott.
- Tae-t hol hagytad? - néztem körbe.
- Ő kint vár a kocsiban. Megyünk tovább a következő kempingező helyre. Jó messze. - mutatott a telefonján levő képre - de most indulok, mert Tae ki fog nyírni - nevetett kínosan.
- Jó mulatást! Vigyázzatok magatokra! - integettem.
Kifizettem a vizemet, és a csomag kekszemet (ha netán megéheznék) és mostmár a park felé vettem az irányt.
Nagyon szép erdős terület, padokkal és egy kis tóval. A madarak csicseregtek, szépen sütött a nap. A fény, ahogy átszűrődött a gyenge szellőtől mozgó falevelek között, leírhatatlan.Nagyon belemerültem a természet csodáiba, ezért észre sem vettem, hogy lassan besötétedett. Pár képet csináltam a naplementéről, és elindultam haza. Végre ki tudtam kapcsolni az agyam kicsit.
Hazaértem, a képeket feltöltöttem a gépre, felnéztem facebookra. Láttam Jimin feltöltött pár képet Sugával egy szállodából. Hobi is jelezte, hogy minden rendben nála. Jungkook és Tae kiírta, hogy ne keresse őket senki, mert nem lesznek wifi közelben egy jó ideig.
Egyedül Namjoonról nem tudok semmit. Valahogy a suli utolsó hete óta nem nagyon beszélt velem. Lehet, hogy én mondtam neki valami rosszat? De a többiekkel se nagyon beszélt... Nem tudom mi történhetett.
Kikapcsoltam a gépet, lezuhanyoztam, vacsoráztam és ledőltem az ágyra. Nem tudtam kiverni Namjoont a fejemből.
- Te jó ég, ugye én nem?! - pattantam fel az ágyból. - Miről beszélek én... Fáradt vagyok.
Visszadőltem az ágyba. Nagy nehezen elaludtam, de hajnalban csörgött a telefonom :
- Igen?
- Szia Jin... Bocsi a késő esti zavarásért... De kéne egy kis segítség...
YOU ARE READING
NamJin Story
FanfictionAz egész egy nézéssel kezdődött. Nem tudtam ki ő, de tudtam, hogy ő az igazi. Azon a tavaszi napon minden megváltozott. Az életem egy hatalmas fordulatot vett, amit kicsit sem bánok. A nevem Kim Seok Jin, és ez az én történetem.