Queen of the Rift |E-Sporters sorozat első kötet | SZÜNETELTETVE

9. fejezet

K I L E N C E D I K   F E J E Z E T

_________________________  

Mosolyom letörölhetetlen volt miközben a backstage-ben ülve hallgattam Martin interjúját. A csapat többi tagja szintén mosolyogva figyelte ahogy megbabonázva cikázik a szemem a falra szerelt képernyőn. Miután vége lett a pár perces beszélgetésnek, szemeim az ajtóra szegeztem. Lábaim az izgatottság miatt folyamatosan mozgásba voltak. Nem sokkal azután, hogy kikapcsoltam a TV-t nyílt az ajtó és egy hatalmas mosollyal az arcán lépett be rajta a svéd szőke herceg. Tekintetével egyből az én szempárom kereste, és amikor megtalálta elindult felém. Egyből talpra ugrottam és szökkenve a nyakába ugrottam.

-Remélem tetszett az interjúm. - suttogta halkan a fülembe. Erre csak nevetve megráztam a fejem és puszit nyomtam a homlokára. Szoba másik feléből erőltetett köhögés szakította meg az idili pillanatunkat. Kezeim lassan levettem Martin nyakáról, és egy kis lépést tettem hátra nézve. Oldalra nézve Dylan komoly fejét láttam meg, ahogy éppen minket néz. Egy halk bocsánat kérés után vissza is ültem a helyemre. A barátom is csatlakozott mellém, egy komoly valamint szúrós tekintettel amit valószínűleg az edzője reakciója váltott ki. Kezemet nyújtottam felé azzal a céllal, hogy egy kicsit pozitívabb hangulatba kerüljön. Mikor észre vette halvány mosoly kíséretében rákulcsolta az ujjait az enyémekre majd vissza ejtette őket a combjára. Miután mindenki elhelyezkedett az edző felállt, és próbált olyan helyre sétálni ahol mindenkit tökéletesen láthat. Megtámaszkodott az asztal szélén utána pedig pilóta fazonú nap szemüvegét fejéről az ingjének szélébe akasztotta.

-Mint tudjátok, most már stabilan az élen állunk. - kezdett bele - de ez nem jelent semmit sem még. 2 hét múlva véget ér az alapszakasz. Kérlek titeket tartsuk meg ezt a tempót. - fél szemmel Martinra pillantott, enyhe utalást téve arra, hogy az utóbbi időben Ő volt az egyetlen aki nem feltétlen csak a játékra gondolt. Senki sem vette észre ezt, de nekem az az egy tized másodperc is elég volt, hogy levegyem mire is gondol éppen. Összehúztam a szemöldököm és próbáltam figyelmen kívül hagyni. -Mára végeztünk, holnap egy kis feltöltődés aztán szerdán gőz erővel előre. - összecsapta a tenyerét majd mosolyogva vette fel a napszemüvegét. Ellökte magát az asztaltól és elindult kifele. Hirtelen megtorpant aztán visszafordult. Kicsit lejjebb tolta a szemüvegét és egyenesen Rekkles szemébe nézett. - Majd elfelejtettem. Anyud és a nővéred kint várnak. - a mondat után véglegesen elhagyta a szobát és halkan becsukta az ajtót maga mögött. Oldalra fordítottam a fejemet, és még fel sem fogtam mit mondott Dylan Martin már húzott is fel.

-Martin... én nem...- kezdtem el dadogva, amikor is szembe találtam magam egy zöld, boldogságtól csillogó szempárral.

-Előbb - utóbb úgy is találkoztál volna velük. - mondta halkan. - Nincs okod pánikra. - mosolyodott el. Elég későn szólt mert már éreztem, hogy a tenyerem a kezében a verejtékemben tocsog. Mély levegőt vettem, reménykedtem benne hogy most nem fog odáig fajulni az idegességem, hogy ne tudjam kontrolálni.

-Okés. - mondtam szinte alig hallhatóan. A velem szemben álló fiú közelebb hajolt hozzám, és egy lágy csókot nyomott a homlokomra.

-Imádni fognak, hidd el. - ezután pedig folytatta velem az utat az ajtó felé. Vállam felett hátra pillantottam, és megpillantottam a többiek mosolygós arcát. SoAz két hüvelykujját felemelve mutatta, hogy minden rendben lesz. Mosolyogva megráztam a fejemet miközben próbáltam nem elveszíteni az egyensúlyom, valamint a minimális hideg véremet. Kiléptünk a hideg folyosóra és az ajtó mellett megpillantottam egy barna és egy szőke hajú nőt. Mosolyogva beszélgettek, aztán pár pillanat múlva észre vették, hogy társaságuk van. A szőke hajú nő mosolya az eddigieknél is hatalmasabb lett.