Rossz fiú (Befejezett)ÁTÍRÁS

Elég a cikis képekből, anya

Az óta az este óta mikor anyu rávett, hogy beszéljek Adammel a félelmeimről már sokkal jobban érzem magam. Úgy érzem azóta a beszélgetés óta mikor a szobámba ültünk egymással szemben én meg sírva kiborúltam neki, minden megváltozott . A bizalom ami közöttünk kialakult az nagyon erőssé vált. Négy nap telt el és holnap már suli annyira természetesé vált, hogy mindig a másik közelébe vagyunk, hogy fogalmam sincs, hogy fogjuk kibirni az óráinkat egymás nélkül.

  Nektek is volt már olyan érzésetek , hogy  "jaj anya elég lesz ennyi ciki történet rólam" vagy "anya ne már, azokat a képeket nem kellene látnia"  Nos ha még nem akkor eddig mázlitok volt .
-Jólvan anyu ennyi égetős kép és történet most már tényleg elég lesz .-Álltam fel a kanapérol,megragadtam Adam karját és magammal felhúztam a sokkos álapotban lévő barátomat. Jó az tulzás , hogy felhúztam . Inkább csak probáltam felhúzni, de a szándék a lényeg nameg az , hogy már a lábán áll előttem és írtó közel vagyunk egymáshoz. Arca egyre csak  közeledik az enyémhez, megakar csókolni, de nem akarom, hogy anyukám előtt csókoljon meg az túl furi. A csók csak a miénk a mi pillanatunk és bár anyáról van szó mégsem érzem helyén valónak a nyálcserénket. Kitértem csókja alól és a lépcső felé siettem.
-Anya mi most fel megyünk .-Szóltam vissza a lépcső tetejéről. Feszengve toporogtam és mikor Adam elég közel ért hozzám megragadtam a karját és húzni kezdtem, de csak azért sem szedte a lábát. Mi a fene ütött belé.
-Gyere már.-Megrángattam a pulóverét és betóltam a szobába. Amint belépett a szobámba hatalmas lendülettel dölt az ágyamba és méregetni kezdett.
-Hol tartod azokat a szerelmes leveleket?-Értetlenűl meredtem rá aztán rájöttem mire is célzott. Nem tagadhatom le a szerelmes leveleimet, túl késő lenne anya már elmondta. Három levelet írtam. Az egyiket még ovis koromba a szomszéd fiúnak, sosem adtam oda neki csak elmondtam, hogy mit érzek iránta. Annyira zavarba voltam, hogy csak úgy voltam képes beszélni vele, hogy a házunk előtt lévő bokor mögött álltam ő pedig a biciklijén támaszkodva várt a bokór másik oldalán. Valójában elsem szerettem volna mondani neki az igazságot, de az akkori legjobb barátnőm az ő huga volt és azt mondta ha nem vallom be az érzéseim a testvérének soha többet nem játszik velem. Akkor még nem tudtam, hogy az ilyen barát nem barát így hát elmondtam a nálam három évvel idősebb fiúnak ő pedig nevetve hazáig tekert. Anya pedig mindent látott és hallott, ott állt az ablakban és nézte az eseményeket. A második levelemet ami valójában egy vers volt még tavaly nyáron írtam egy pincér fiúnak. Tiffáni anyukája elhívott engem és anyut magukkal nyaralni. Tiffel nagyon jól elvoltunk a Balatonon azt hiszem akkor lettünk igazán legjobb barátnők és álandóan egy helyre jártunk enni én pedig Adamat próbáltam kiverni a fejemből, Tiff szerint az a leghatásosabb ha valaki másba szeretek bele. Én megpróbáltam és a pincér fiút egész helyesnek tartottam, abban a két hétben még ott voltunk mindent elkövettem azért, hogy belezúgjak abba a srácba nem sikerűlt, de azért írtam róla egy bugyuta verset. Nem igazán emlékszem mi volt benne, de arra tisztán emlékszem, hogy a szemöldökét gyönyörű sasszárnyaknak becéztem. A harmadik levelem pedig Adamé, még kilencedikben írtam téliszünet előtt azt terveztem, hogy oda adom neki, de inkább kidobtam a kukába.
-Hát, az egyiket már láttad anya megmutatta . A másikat ott hagytam az étterembe azt hiszem a pincér jót nevethetett rajta és a harmadikat kidobtam még kilencedikbe.-Zavartan mellé ültem, ő pedig egyből magához húzott.
-Volt harmadik is? Anyukád csak kettőt említett.
-A harmadik a tiéd volt, még tavaly írtam a téliszünet előtt. Elvittem a suliba az utolsó órám után akartam átadni neked tudtam, hogy lesz még egy tesid ezért lesiettem az öltöző elé úgy terveztem majd akkor adom oda ha kijössz, de ahogy láttam egész jól elvoltál valaki mással szóval elfutottam és kidobtam a kukába a levelet.-Mikor felnéztem, Adamra és megláttam ködös tekintetét elakadt a lélegzetem. Elöszőr finoman csókolt aztán egyre hevesebbé vált. Mikor elváltunk egymástól mindketten zihálva vettük a levegőt. Adam haja kocossan a homlokába lógott arca kipirult míg szeme egy halvány árnyalattal sötétebb volt mint az eredeti színe.
-Sajnálom, hogy tavaly nem csaptam le rád röktön.-Megcsókolta a nyakam, majd folytatta.-De nem tudtam mi van velem. Az előtt még nem igazán éreztem ilyet.-Újra megcsókólt.
Mikor elváltunk egymástól az ölébe másztam és pár perc után míg sikerűlt elég levegőhöz jutnunk az ajkaira tapadtam. Adam a hátamnál fogva egyre közelebb és közelebb húzott magához míg a másik kezével finom köröket rajzolt a combomra.
-Gyrekek lefelé! Most!-Anya váratlan hangjára szétrebbentünk én pedig félelmembe akkorát ugrottam, hogy a padlón kötöttem ki. Bajban vagyunk.