Jeff The Killer szobalánya

7.fejezet

(Az előző nem volt hivatalos fejezet)

Addig éleztem a katanám, amíg megközelítette élességben E. Jack szikéjét. Magamon próbáltam ki. Gyönyörű vértócsa lett az eredménye a kísérletezésemnek.

Szerencsétlenségemre, mielőtt fel tudtam volna takarítani, valaki megközelítette a szobámat, és benyitott.

Jeffnek érdekes látvány tárulhatott a szeme elé. Ülök a földön, a kezem felvágva, a sebből pedig csurog a vér a padlóra, eláztatva a ruhám. Először jogosan azt hitte, hogy megőrültem. Aztán felvilágosítottam, hogy én már régóta nem vagyok normális. És hogy csak a fegyverem élességét teszteltem.

Erre nem úgy reagált, ahogy gondoltam. Hanem felhívta a figyelmem egy bizonyos kötelességemre, amit eléggé elhanyagoltam az utóbbi időben. Természetesen mentem, és kitakarítottam a mocskos szobája minden rohadt szegletét. Tulajdonképp, nem értem, miért tettem. Már nem tud rám hatni. A magam útját járom. Azt az utat, amin a kövek brutálisan meggyilkolt emberek.

Ezért, mielőtt elmentem volna, az én kis ,,felettesemnek" lekevertem egy akkora pofont, hogy a hegek felszakadtak az arcán, és az orra vére is eleredt. Ennek ellenére a szokásos pillantásával nézett rám. Alig bírtam megállni, hogy ne essek neki, és ne belezzem ki bemelegítésnek.

Miért, mit gondoltatok? Ölni akartam. És azt, akinek volt bőr a képén elárulni engem. Rühellem az ilyen semmirekellő, kétszínű embereket, akik akkor szúrnak hátba, amikor csak alkalmuk nyílik rá! Pfujj!

Egyedül akartam lerendezni az ügyet. Slendynek megemlítettem, hogy elhagyom az épületet. Beleegyezett. A biztonság kedvéért átöltöztem egy szimpla utcai ruhába, hogy ne ismerjenek fel. Sminket is vittem fel az arcomra. Ki akartam szedni a kontaktlencsét, de nem sikerült.

A kínzóeszközökből is bepakoltam párat a kis táskámba. Nem árt, ha van! Megnéztem magam az előszobai tükörben. Jó álcának találtam az öltözékem. Majd kiteleportáltam a legközelebbi városba.

Nem mentem Felicity városába, mert tudtam, azt most legalább öt tucat katona őrzi. Ezért újságírónak adtam ki magam( igen, tudom. Mindenhol ez van, de nekem ehhez volt kedvem, és kész!), és elkezdtem kérdezgetni az embereket az ügyről. Sok információval láttak el a mit sem sejtő átlagemberek.

Megtudtam, hogy Felicity a helyi polgármester házában van, teljes körű kiszolgálással, és persze védelemmel. De nem hagytam, hogy egy valag katona tántorítson el a célomtól!

Meg... Fogom... Ölni... Felicityt!!!

Odateleportáltam a városkába. Az újságírói imidzsemet megtartva léptem be a polgármesteri hivatalba.

Nem, nem. Előre elterveztem a gyilkosságot. Felhívtam a hivatalt, és időpontot kértem. Amit meg is kaptam. Sőt, azt a lehetőséget is magamévá tudhattam, hogy egyedül lehetek  Felicitivel.

Már vártak rám. Meglepődtek, mert látták, milyen fiatal vagyok. Még a smink sem tudott eléggé öreggé tenni...

Felmentünk a ,,kisasszony" szobájába. Mivel a polgármester és családja a munkahelyük mögé épített kisebb palotában éldegéltek, ez nem okozott nagyobb gondot, mivel az egyik épületből át lehetett menni a másikba.