Csendben, gondolatokkal telve ülsz.
Saját, bús bánatodban fülsz.
Csak a baj van veled!
S innen a kiutat keresed.
S hiába kutatsz, bokrot, fát utat,
Az iranytű nem oda mutat.
Keservesen futkosol,
Aztán leülsz, meg nyukszol.
Az elmedből nincs kiút,
Csak a remény, mi mindíg menedéket nyújt.
Bízz hát, e pici lényben,
Mi megmutatja mi a szép a békében.
YOU ARE READING
Versek
RandomNem vagyok nagy költő. Írónak sem a legjobb. De hát próbálkoni csak szabad!. Kicsit szomorúbb versek
