Egy gimis napló -KEZDET

Válaszok

Én most már nem értek semmit. Napok óta rágodom ezen. Annyi zenét halgattam, hogy reggel a meg mindig zenelő telefonomon Green day egyik legütősebb száma jött. Basszus, mi van velem! Kezdem egy picit utálni Lilit, hogy ennyit lóg Árminnal, komolyan. Egész héten fogalmaztam a rákérdezős szövegem. Neha annyira beleéltem magam, hogy anya benézet a szobamba és megkérdezte kivel beszélek. Ajh... mi folyik itt!?
Reggel a vonaton megint árminnal mentem, de nem nagyon beszélgettünk. Mondjuk miattam, mert amikor elkezdett egy beszédtémát én csak egy ,,aha" vagy ,,oké"-t válaszoltam. Aztán annyiban hagyta és pötyögött a telefonján.
A suliban Lilivel is ilyeneket csináltam. Elhívott a büfébe, de lemondtam és inkább Ádámmal mentem. Viszont ebben a pár hétben nem ugy ismertem meg őt, hogy mindet felad vagy nem foglalkozik vele, ezért nem lepődtem meg akkor, amikor a padom elöttinszéket felém fordította és ráült. A kezét az asztalon pihentette és ingerülten nezett a szemembe.
- Mi bajod van?- mondta köszönés nélkül.
- Szia.- feleltem egyszerüen, hamár nem tette meg.
- Mi a fene bajod van velem?- ismételte meg a kérdés picit bővebben.
- Semmi.- vontam meg hanyagul a vállam.
- Nem igy látom.- ingatta a fejét bosszúsan.- amióta csak tudod, hogy együtt lógok Árminnal, folyton elkerülsz. Miért?
- Semmiért. Nincs baj!- bizonygattam.
- Miért?- ismetelte.
- Semmiért.
- Miért?
- Lili!
- Miért?
- Lili!!
- Miért!?
- LILI!!!
- MIÉRT!?
- Mert lehet szeretem!...- nyögtem ki fájdalmasan. A szivem összeszorult a vallomásomra és a lepkél is megjelentek a gyomromban, míg a mondatom visszhangzott az időközbe kihalt teremben. Lili kicsit ledöbbent, de nem úgy mint ahogy számítottam rá.
- Na végre! Ezt a valaszt vártam!- dőlt hátra büszkén és össze fonta maga elött a karját.
- Tessék?
- Figyi en már az első napon sejtettem, amikor Ármin vigasztalás keppen vett kaját nekünk és te makogtál. Csajszi... bele vagy habarodva! Nem tudtad tagadni.- mosolygott büszkén.- De!
- Mi de?- ismételtem meg a kérdését.
- Miert nem vallottad be nekem?- értetlenkedett.
- Mert feltem kitudódik, és aztán jön Dzseni és a hárpiái. Meg... próbáltam bizonygatni magamnak, hogy nem szeretem őt és nem lehet vele semmi közöm.- mondtam ki azt, ami napok óta a lelkemet tiporta.
- Nos... én nem mondtam volna el senkinek és segítettem volna neked.- tárta szét a karját ,,pedig így van" stílusban, mire boldogsagomban odamentem megölelni. A csengő megszólalt és mindeki jött vissza a terembe. Lili megindult a helyére, mire utana kiáltottam.
- Várj!
- Tessék?- fordult vissza.
- Van... Nála... Esélyem?- makogtam.
- Biztosan.- kacsintott egyett és leüllt a helyére.
Suli után átjött hozzám és erről az egészről beszélgettünk. Lili mondta, hogy van nála esélyem, mert tökre összeillenénk. Mondta, hogy ő kedveli a rockot és a PopRockot, aminek iszonyúan örültem, mert így ezzel lelket öntött belém. És még azt is említette, hogy ne kapkodjam el és ne legyek rámenős. Viselkedjek úgy, ahogy szoktam, nehogy egyértelmű legyek, mit érzek. Ez a beszélgetés egy csomó kérdésemre választ adott. De nem mindenre. Egyre nem...