Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●Álombeli●•°•°

-Már három...Kereken három nap telt el azóta, hogy eljött hozzám...-suttogtam szomorúan Cho-nak, aki mellettem terpeszkedett a padban.
-Ki is? -pillantott felém ebédjéről.
-Namjoon! Nem is figyelsz rám? -csúsztam lejjebb a széken és fejemet a háttámlára döntöttem.
-De figyelek...-kapott be újabb falatot.
-Mostmár, igaz? -nevettem fel keserűen.
-Jaj, má'! -lökött oldalba -Tudod, hogy próbálok segíteni, de amióta elmentél, hatalmas káosz van a fejemben...-fogott homlokára.
-Mert? -egyenesedtem fel -Történt valami? -ráncoltam szemöldököm.
-Nem tudom...-tette le a kezében lévő evőpálcikát -Tök sokszor beugrik egy srác alakja előttem. Mintha találkoztunk volna már, de mégsem...-Cho arcán erős zavartság tűnt fel. Én pedig éreztem, ahogy szívverésem felgyorsul és vadul lüktet mellkasomban.
-Hogy néz ki? -fordultam felé egész testemmel. Ő megismételte az én mozdulat sorom, majd kicsit közelebb hajolt.
-Rae...Ezt ne mondd el senkinek...-suttogta -Már így is úgy érzem magam, mint egy őrült.
-Nincs semmi baj Cho. -fogtam meg kezeit -Bármit is mondasz én hiszek neked.
-Köszönöm...-arcán látszott, hogy megkönnyebbűlt kissé.
-Akkor újra...Hogy néz ki?
-Kicsivel magasabb nálam, szóval olyan 175 felett lehet...-hát igen, Cho barátnőm nem egy alacsony termet -Narancssárga haja van, kidolgozott teste...Ja...És...és vörösek a szemei...-ekkor körbe pillantott, mintha tartana attól, hogy megpillantja valahol -Félek tőle Rae...-suttogta miközben teste meg-meg rezdült.
-Mert? -ráncoltam szemöldököm.
-Nem tudom...-sütötte le szemeit -Egyszerűen csak félek...Tudod, mióta elmentél, minden este látom álmomban. Azóta pedig mióta visszajöttél, már nem csak foszlányokban, látom egy-két részletét. Eddig csak az arca volt, most pedig az egész teste. És, ami még ijesztőbb, nem csinál semmit csak áll és néz rám...Mintha...
-Mintha? -sürgettem megszorítva kezeit.
-Mintha ő sem értené a helyzetet. Mintha félne...Nem. Nem is fél...Inkább...Aggódik... Vagy nem is tudom...-hajtja le fejét.
-Cho...Ma gyere haza velem, jó? Ezt muszáj átbeszélnünk...
-Rae, ha csak ki akarsz gúnyolni miatta, akkor inkább-...
-Úgy ismersz? -mosolyogtam rá.
-Nem...-mosolyodott el ő is -Köszönöm, hogy segíteni próbálsz...-nem mondtam semmit, csak egy ölelésbe hívtam. Átkaroltuk egymást, és államat vállára helyeztem.
"Sajnálom Cho...Önző vagyok. Tudom, hogy kiről beszélsz, és a problémádat is csak a magam javára akarom fordítani...Szörnyű barát vagyok..."

Miután véget ért az iskola, Cho-val az oldalamon hazasétáltunk hozzám.
-Na jó. Mesélj el mindent. -mondom neki miközben leülök az ágyamra. Cho ledobja táskáját majd mellém ül.
-Miről? -ráncolja szemöldökét.
-Hát tudod. Az álombeli srác. -kezdtem el mutogatni.
-De hiszen mindent elmondtam...-néz rám zavarában.
-Elmondtad, hogy néz ki, és, hogy csak áll és bámul. Hogy szokott lenni pontosan az álmod? Mindig ugyanaz? Vagy más?
-Hát...-húzta el száját gondolkodás közben -Általaban ugyanaz. Elalszom... Feketeség, aztán a nagy sötétségben meg jelenik ő...Néha közelebb merészkedek hozzá, néha viszont rá se merek nézni.
-Ahha...-kezdtem el töprengeni.
-Őszintén, már nagyon elegem van belőle...-dőlt el az ágyon.
-És megszólítottad már? -néztem Cho-ra.
-Rae...bármennyire is annak tűnik, de ez nem tudatos álmodás. Egyszerűen nem én vezérlem a tetteimet. Mint a rendes álom. Csak itt mindig ugyanaz van.
-De mi lenne, ha megpróbálnád? -erősködtem.
-Úgy sem sikerülne.
-Ha így állsz hozzá, még szép, hogy nem sikerül. Talán, ha nagyon akarod és arra koncentrálsz, akkor sikerül.
-Rae...Őszintén, egyáltalán nem akarom, hogy ez történjen. Nem mondom, hogy nem vagyok kiváncsi, de...félek. Egyszerűen félek mi lesz, ha mégis sikerül. Félek attól, hogy mit fog mondani vagy tenni.
-Kérlek Cho...-néztem rá könyörgően -Az én kedvemért. Ez csak egy álom. Bármi is történik, az nem a valóság.
-Miért akarod ennyire? -ráncolta szemöldökét miközben felült.
-Hát...Ez hosszú. -hajtottam le fejem. Cho keze vállamra siklott és finoman végigsimított karomon.
-Most, hogy én elmondtam mindent, eljött a te időd. Most te mondj el szépen mindent. -mosolygott.
"Elmondjam neki? Lehet már itt lenne az ideje. Viszont megint olyan sok a kockázat. Ha Nam rájön lehet újra törli az emlékeit, én pedig jól kikapok tőle. Masrészről pedig ott van Yoongi, akiről, már több hónapja nem hallottam semmit. Kétlem, hogy Jimin-ékkel tartott volna. Vajon átvette az apja helyét?
Mikor utoljára láttam teljesen más volt. Tényleg nagyon szerette az apját...Akkor miért volt egyáltalán Namjoon-ékkal? Beszivárgás?"
Gondolat menetemből Cho előttem mozgó tenyere rántott vissza a valóságba.
-Föld Rae-nek! Itt vagy még köztünk? -lengette tovább.
-Ne haragudj. Csak gondolkodtam. -néztem rá mosolyogva.
-Hogy el mondd-e nekem? -kérdezte egy sanyarú mosollyal arcán.
-Hogy bajod esne-e, ha elmondanám. -javítottam ki, mutató ujjam felemelve.
-És mire jutottál Einstein? -tette karba kezeit.
-Sokáig itt fogsz ülni. -nevettem fel.
-Hallgatlak. -ült közelebb miközben lekönyökölt combjára, fejét pedig tenyerébe helyezte. Arcán kiváncsi mosoly virított, ami miatt, megmosolyogtam.
-Az egész a kórházba kerülésem estéjén kezdődött. -kezdtem bele. Vagy két órán keresztül csak a kis történetem meséltem Cho-nak, amit ámulattal, ám ugyanúgy hitetlenkedéssel hallgatott.
-Most pedig Jimin elment. Itt hagyott. Yoongi-ról meg nem tudok semmi biztosat. -hajtottam le fejem.
-Meg van a levél? -kérdezte kiváncsian -Tudod, amit Jimin írt neked.
-Meg. -bólintottam majd felállva elsétáltam az íróasztalomig, aminek kihúzva fiókját, annak legmélyéről előhúztam a gondosan elrejtett levelet, majd átnyújtottam Cho-nak. Megfogta kivette a borítékból kihajtotta és olvasni kezdte. A vége fele érve könnyek gyűltek szemében.
-Úristen Rae...-tette le a levelet, maga mellé. Kicsit sokkos állapotba került és megdörgölte szemeit.
-Túl sok volt az információ? -nevettem fel kissé.
-Sok és durva is. -bólintott majd elmosolyodott -De nagyon klassz és romantikus is. Viszont, ha megtaláljuk Jimin-t, én magam töröm ki a nyakát. -mondta mogorván mire elkuncogtam magam.
-És a legnagyobb dolgot még nem mondtam el...-karoltam át.
-Igen? Hallgatlak.
-Úgy gondolom, hogy a fiú, akit látsz, az Jimin...-haraptam be alsó ajkam.
-Miii?! -nyíltak tágra szemei.
-Ne pánikolj Cho...-fogtam vállaira -Kiderítjük, miért látod őt, oké?
-Oké...-bólintott kicsit zavartan.
Hirtelen valaki berontott a szobámba mire mindketten megugrottunk.
Odapillantottam.
-Namjoon? -szeppentem meg.
-Ő Namjoon? -csillantak fel Cho szemei. "Jaj, ne! Ugye nem, Cho?!" Nam értetlenül nézett rá majd rám. Cho elé lépett és izgatottan kérdezgette tovább.
-Az a Namjoon, aki vezette a héttagú vámpír családot, és, aki lelépett a legnagyobb káoszban? -nézett fel a magas megszeppent fiúra.
-Mi a...Ezt meg...Honnan? -nézett le Cho-ra, majd rendezte vonásait és dühös tekintettel rám nézett. Kikerülte Cho-t és elém lépett.
-Elmondtad neki?! -förmedt rám.
-Muszáj volt elmondanom. -léptem hátra egyet, de Nam követett.
-Nem létezik olyan súlyos indok, amiért el kellett volna mondanod! -emelte fel hangját.
-Nam csak hallgass meg. Kérlek...-néztem rá. Ő mit sem törődve velem, hátat fordított és Cho álla alá fogva felemelte a fejét, hogy rá nézzen.
-Nézz a szemembe! -parancsolta de ott teremtem, és tenyeremet Cho szemeire tapasztottam.
-Ne csináld! Hallgass meg! -néztem rá mire mellkasára fogva eltoltam távolabb -Cho látja Jimin-t!
-Mi? -most magától lépett távolabb és elengedte barátnőm állát.
-Cho látja őt az álmaiban.
-Ennyi? -ráncolta szemöldökét.
-Nem érted? -lépek elé -Még sosem látta Jimin-t. -erre, mintha Namjoon-nak leesett volna valami.
-De igen látta már...-sóhajtott fáradtan, miközben beletúrt hajába.
-Mikor? -kérdeztük egyszerre Cho-val.
-Mikor megszerezte a telefon számod és mikor már egyszer elmesélted neki a vampíros dolgot...-mondta miközben hátrébb lépkedett és derekával nekidőlt az íróasztalomnak.
-Várjunk...-tipegett közénk barátnőm -Én ezt egyszer már hallottam? Csak ki lett törölve a fejemből?
-Attól tartok...-fonta keresztbe karjait Nam.
-Tudod, hogy miért látja őt? -lépek Cho mellé.
-Valószínűleg, túl sokszor mászott bele a fejébe. Legyen ennyi elég egyenlőre.
-De én mindent tudni akarok! -lépett elé Cho.
-Csakhogy nem mondom el. Amit tudnod kell, és azt is amit nem kéne, már tudod. -nézett rám a "nen kéne" résznél.
-Jólvan na...-vágta be a durcát majd hirtelen kiindult a szobából.
-Hova mész? -néztem utánna.
-WC. -mondta egyszerűen majd kilépve becsukta az ajtót.
Pár pillanatig csak csendben álltunk egymással szembe.
-Öhm...Namjoon...-léptem mellé.
-Hm? -nézett le rám.
-Nagyon haragszol rám? -pillantottam fel rá bűnbánóan.
-Nem. -simított fejemre -Csak egy kicsit. -bólintottam egyet majd újra ránéztem.
-Ne haragudj...
-Nem halálos probléma. Ha kell, bármikor átírom az emlékeit. -rántott vállat.
-Amúgy miért jöttél? -váltottam témát.
-Híreim vannak.
-Jimin-ről? -csillantak fel szemeim. Bólintott egyet.
"Talán végre újra láthatom?"

|Köszönöm, hogy elolvastad.
Ha tetszett jelezd nekem😊💕
...
Lenne egy kérdésem hozzátok...
Nem tudom, hogy egyáltalán ki olvassa el azokat, amiket ide a fejezet végére írok.
És mivel mindig csak ugyanazt írom, gondolom már unalmas.
Szóval az lenne a kérdésem, hogy elhagyjam-e ezeket a szöveg végi kis irományokat, és csak akkor írjak ide, ha fontos dologról lesz szó?
Előre is köszönöm a válaszokat💕
Addig is Pápá👑💋🌹😙🌹💋👑|