|All You Need Is Love|√| {JiKook ff.}

♛ Capítulo 15. ♛

Jimin POV. :

Miután JungKook hazament, felmentem a szobámba, mert apáék foci meccset kezdtek el nézni a tévében, engem pedig nem nagyon érdekelt. Mivel semmivel nem tudtam elfoglalni magam, valamilyen új könyv után kutakodtam az interneten, de valami oknál fogva egyik könyv sem keltette fel az érdeklődésem. Sóhajtva dobtam le mellém a mobilom, hogy aztán a fehér plafonra meredve gondolkodásba essek. A szobámba némaság uralkodott, a fejemben lévő gondolatok pedig olyan hangosak lettek, hogy még a fejem is megfájdult. Becsukott szemmel maszíroztam a homlokom, miközben egyre álmosabb lettem, viszont a telefonom okozta kisebb szívroham következtében, olyan éber voltam, mint még soha semmikor.

- Anyád. - dünnyögtem halkan az orrom alatt és mikor már nem dobogott úgy a szívem, mint ami kiakar esni a helyéről, a telefonomért nyúltam. Meg sem nézve, hogy ki keres veszem fel a telefont. "- Háló? "

"- Szia! Hogy van a kis szerelmes?" - nevetett Taemin a vonal másik végén.

"- Nagyon vicces vagy, Min. Inkább mesélj. Sikerült JongWoon tanár úrral beszélned? " - kérdeztem szemforgatva.

"- Aha, elvállalt minket. Jaaj Jiminie, Én már annyira várom. " - hallom a hangján, hogy mosolyog a kis tánc mániás. "- Ya, ne tereld el a figyelmem. Szóval, mi is van köztetek? "

"- Jaj Hyung, nem tudom. -" motyogtam miközben a takarom sarkával szórakoztam.

"- Miaz, hogy nem tudod? Együtt vagytok nem? "

"- De, vagyis nem! Ah, nem tudom. Még nem mondtuk ki vagy valami. "

"- Nézd Mochi, nincs miért aggódnod, JungKook tényleg szeret téged. Már ahogy csak rád néz irigylésre méltó, minden lány egy ilyen pasit szeretne magának. Ha az iskolába kiderülne a kapcsolatotok, ti lennétek a tökéletes pár. " - győzködött. Tudom, hogy igaza van, csak akkor is.

Hyunggal még elég sokáig beszélgettünk mindenféle hülyeségekről, már csak azt vettem észre, hogy igen későre jár, így jobbnak véltem, hogy ha elköszönök Taemintől, mert ha Én nem teszem, végig beszélné az éjszakát. Miután érzelgős búcsút vettünk egymástól elmentem fürödni, mivel igazán fáradtnak éreztem magam, csak egy gyors zuhanyt vettem, hogy aztán a hideg miatt kihűlt testemet az ágyamba tudhassam. Kooknak írtam egy üzenetet, miszerint már nem  leszek fent, mert aludni mentem és természetesen a végére oda írtam, hogy szeretem. A készülékre hangot adtam, majd a párnám alá helyeztem.

Másnap reggel kipihenten és boldogan tértem magamhoz. A szobámba gyorsan felöltöztem, majd a táskámat magamhoz kapva rongyoltam le a konyhába ahol apa békésen olvasta a napi híreket.

- Jóreggelt, apa! - mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam az arcára.

- Neked is, kölyök. Mire ez a nagy jó kedv? - kérdezte nevetve.

- Nem tudom, kialudtam magam végre. - mondtam és az asztalhoz ülve enni kezdtem a reggelimet amit apa csinált.

- Ennek örülök.

Miután végeztem megköszöntem az ételt, a koszos tányért pedig a mosogatóba helyeztem. Ismételten az emeletre siettem a fürdőszobába, hogy fogat mossak és megigazítsam a kócos hajamat, de bárhogy próbálkoztam sehogysem akart úgy maradni, ahogy Én szeretném.

- Jimin igyekezz, JungKook szerintem rád vár. - kiabálta apa, nekem pedig a levegőbe maradt a kezem.

- Rám? - kiabáltam vissza. Nem hittem volna, hogy itt lesz. Ez nagyon aranyos tőle. Rá mosolyogtam a tükörképemre, majd siettem is vissza a konyhába.