Felgyorsulva

16.Rész

-Ötletem sincs- mondtuk csapatostul. 

-Nincs erre valami spéci kütyü a ruhámban ami alapján ki lehet kalkulálni?-kérdeztem, mert már kifogytam az ötletekből.

-Nos, semmi ilyesmink nincsen....hacsak...- szólalt meg Andy és a legközelebbi géphez futott.

- A ruhádat nyomkövetővel is felszereltük. Ha sikerül módosítanunk a követési algoritmust és összevetjük a ruhád mostani adataival, akkor ki tudjuk következtetni hogy ki mikor került ide-mondta, miközben vadul taperolta a billentyűzetet.-Meg is volnánk!-dőlt hátra diadalittasan a székében.-Az adatok szerint te 12:44-kor kerültél ide, a második te 12:46-kor a harmadik változatod pedig...12:48-kor-fejezte be Andy.

-Hát, ez mind szép, és jó, de honnan tudom hogy melyik melyik? Hiszen ők én vagyok basszameg!-háborodtam fel.

-Ez már a problémánk egyszerűbb része-vágott közbe Doki.-ha az érkezési adatokat felvisszük 3 különböző gépre és három különböző műholdat kapcsolunk rájuk, akkor a már megadott keresési paraméterek szerint könnyen lekövethetjük őket!-nyugtatott meg Doki és a vállamra tette a kezét.

-Király! Viszont nekem most mennem kell haza. Holnap matekdogát írunk és még semmit sem tanultam! Sophie, hazadobhatlak?-kérdeztem vigyorogva,mert tudtam, hogy ugyan vonakodva,de el fogja fogadni az ajánlatom.

-Igen,de légyszi pár száz kilométerrel lassabban menj ha leszel szíves.Nem akarom kidobni a taccsot.-kérlelte.

-Rendben, meglátom mit tehetek- mondtam neki kacsintva.

Miután hazadobtam Sophie-t, elindultam hazafele. A ház előtt lelassítottam,hogy normálisan menjek be. Az ajtóban gyorsan levettem a jelmezem, majd a pulcsim zsebébe tömtem a most már rongy kinézetű szuperruhát.

Beléptem a házba, lerúgtam magamról a cipőmet és bementem a nappaliba anyáéknak köszönni. Szokás szerint a híradót nézték (baszki, tudják egyáltalán, hogy léteznek más csatornák?)

Már nyitottam volna a számat, amikor a tévébemondó egy mondatával belém fojtotta azt.

-Szemtanúk beszámolói és az internetre feltöltött képi anyagok szerint egy villámgyors fehér csíkot láttak a kora délutáni órákban az utakon. Szakértőink álhírekre gyanakodnak és hamisnak titulálták a felvételeket.

-Huhh,ezt megúsztam!-sóhajtottam nyugodtan.

-Mit úsztál meg drágám?-kérdezett vissza Anyum, mert hallotta a sóhajtást.

-Jaa semmi, nem fontos-legyintettem és felmentem a szobámba.

Magamra zártam az ajtót, és felhívtam Sophie-t.

-Láttad a híreket?-kezdte a beszélgetést.

-Persze, ezért hívtalak-válaszoltam.

-Óvatosabbnak kell lenned-oktatott ki anyai szigorral a telefonpartnerem.

-Igenis Parancsnok! Értettem!- még szalutáltam is, hogy hitelesebb legyen a mondandóm.

.....................................................................................................................................................