Csak Te meg Én... És ő (Larry Stylinson) ♤befejezett♤

52. rész

Este van. A hold fénye gyéren világitja be a sötét hálószobánkat. A növerém és Lotts egy szobán osztoznak. Anyum és Lou szülei külön. A házban csend honol. Viszont néha néha felhangzik a két lány halk kacarászása. Ők még nem alszanak. A szülök igen. Boo jobb karja a fejem alatt, bal pedig a hasamon tanyázik, s lassan simogatja azt. Ma nem sokat beszélgettünk mi ketten, sokkal inkább a szülökkel.
Lassan fordulok szerelmem felé, s szemeim egyből az ő kékjeivel találkozik. Szerelmesen nézünk egymás látószerveibe. Szelíden elmosolyodik. Én őt utánzom. Szeretem őt, s ezt ő is tudja. Babám huszonkilenzedik hete gyorsan talik. Csupa boldogságban.
Egyikünk sem szólal meg. Louis mellkasába fúrom arcomat, s beszippantom édeskés illatát. A nyakam csókolgatja. A mindennapjaim nélküle elképzelhetetlenné váltak. Hazudnék ha azt mondanám, néha nem tör rám a szingliség, de ezzel együtt kell élni. Mindenkinél van olyan, hogy inkább pár nélkül élnè, a szinglik felhőtlen életét.
- Szerelmem, mi jár a csodálatos fejecskédben? - kérdi Lou, miközben bal kezével kisöpör egy kósza göndör tincset a szememből.
- Az életünk. Hogy nélküld, talán már megevett volna a depresszió.
- Szivem, ne is mondj ilyeneket. Te magad is tudod, ha nem lennél üres lenne az élet. A legjobb döntéd az életemben, hogy ide beköltöztem. A világ legjobb dolga, hogy aznap beléd ütköztem, életkém. - adott egy csókot a fejemre.
- Szeretlek Louis.
- A világon mindennél jobban szeretlek Harry.