Csak Te meg Én... És ő (Larry Stylinson) ♤befejezett♤

55.rész

Egy hét, egy kibaszott hét telt el mióta ebbe a rémálomba kerültem. Már lassan elhiszem, hogy ez a valóság. Minden este álomba sírom magam, miközben Lou és Anthony nevét szajkózom.
Ha tehetném, ha egyedül lennék... talán a pengéért nyúlnék, de soha nem tehetem. Soha nem vagyok egyedül. A családom és Zayn talán tudjàk mit tennék ha egyedül maradnék, és talán épp ezért nem hagynak magamra. Talán épp ezért vannak váltásban, mindig ébren mellettem a szobámban ülve. Talán, sőt biztosan én vagyok az oka anya kezdetleges depressziójának. Miattam nincs itthon soha. Zayn talán az egyedüli, aki magától, önszántából van mellettem. Látom rajta, hogy segíteni akar, de nem tud. Rajtam már csak Louis és An jelenléte tudna segíteni. Csak az, hogy Boo szorosan magához ölelne, megcsókolna és azt mondaná: Nem lesz semmi baj. Én melletted vagyok most is és mindörökké.
Csak az, hogy Tony baba fájdalmasan rúgna belém, belülről, tudtomra adva, ő is mellettem van. A hiányuk elviselhetetlen. Állandóan az jár a fejemben, hogy ez nem lehet a valóság. Talán egynap, amikor már feladnám, felébredek. Talán... talán... talán mégiscsak ez a valóság.
Nem költöztem el anyától. Nem találkoztam életem szerelmével. Nem akart öngyilkos lenni, amiatt, hogy nem vagyok mellette. Nem mentettem. Nem estem teherbe, miután kikerült a kórházból. Talán nem várom a gyerekét. Nem ismerem a szüleit. Lottie nem is játszott a gödröcskéimmel. Nem is találtuk ki a baba nevét. Talán nem is szeret...