Fiatal (Befejezett)

90. fejezet

*Daenerys szemszöge*

A hatalmas fekete jármű keltette monoton zajt az annak légterében szállingózó dallamok kívánták mérsékelni, megelőzve füleinknek fájdalmát. A részemről ismeretlennek vélt énekes vékony hangja megannyi sejtést ébresztett fel koponyámban, habár eme agytekervények megmozgatásával sem sikerült rádöbbennem, mégis ki vágyakozott szerelme után a dal szövegén keresztül. Hátammal ülésem támlájának kényszerülve próbáltam a lehető legkimagaslóbb kényelembe helyezni magam, ugyanis a csaknem két órája elhúzódó mozdulatlanságom okán izmaim erőteljesen zsibongtak.

London városának egyik külső kerületében látogattunk el különféle szűkös utcákba, míg szerelmemmel nagymamájának otthonához igyekeztünk. Amennyiben a ma reggel folyamán hallott információk helyesen vésődtek be memóriám lapjai közé, általános esetben nem igényelt ily rengeteg percet eljutni a hölgy házáig, viszont azon forgalmi dugó, melyben alig fél órával ezelőtt vesztegeltünk, felülírta eredeti terveinket.

Harry szabad tenyere gyengéd mozdulatokat lejtve pihent meg combomon, iparkodva ízlésesen bekúszni sötétkék árnyalatban pompázó szoknyám lenge anyaga alá. Mihelyst törődő ujjbegyeinek bársonyosságát tapasztaltam bőrömön, alhasamban a kielégítetlen vágyak keltette forróság gyúlt fel, szívemet szaporább dobbanások elvégzésére ösztökélve. Kezemet a férfi mellső végtagjára vezettem a gyűrűivel történő eljátszadozás végett, amily cselekedetek nyomán édes ajkait mély gödröcskék keretezték. Nem szándékoztam irányába sandítani szemeimmel, ellenben tisztában voltam a ténnyel, smaragd íriszeiben a vágy jelei csillantak fel.

- Izgulsz? - érdeklődött csendesen, noha túlharsogva a zenét.

- Nem. - fejem ingatásával nyomatékosítottam egyszerű kijelentésemet.

- Nem? - meglepettsége nyomán elismételte kurta válaszomat, majd szemei tágra nyíltak.

- Volt szerencsém megismerni téged, a szüleidet, a testvéreidet, és a barátaidat is... mindnyájan csodálatosak vagytok. - bizonygattam, eközben szabad ujjaim vállaimra omló fürtjeim közé szántottak. - Nem gondolom, hogy pont a nagymamád lenne ez alól kivétel. - ismertettem vele vélekedésemet.

- Valóban, ő a legzseniálisabb nő, akit valaha is ismertem RAJTAD kívül. - személyemre történő utalásával azonosan küldte felém tündöklő ékköveit és önfeledt mosolyát. - Elnézést, ha túl látványosan lepődtem meg az önbizalmadon! - mentegetőzött, finoman szorítva meg combomat gyűrűktől ékes ujjaival. - Mindössze furcsálltam, mert te minden alkalommal, mikor új emberekkel találkozol, remegsz az idegességtől. - emlékeztetett.

- Ez igaz. - nesztelen kuncogásom csatlakozott be csevejünkbe. - Szeretlek, és ugyan tiszteletben fogom tartani a nagymamád véleményét kettőnkről, tudom, ennyi együtt átvészelt nehézség után Ő sem állhat közénk. - zöldes íriszeim ráleltek érett vonásaira.

Smaragdjaival mindenféle baleset eshetőségét meggátolva kémlelte az előttünk húzódó métereket gondos elővigyázatossággal, ámbár alkalomadtán arcom analizálása mellett határozta el magát. Szabad ujjai céltudatosan szorították a kormány műbőr borítását, amennyiben nem az azon történő ritmusos dobolás felé mutattak hajlandóságot. A férfi egyre csak megnövekedő fürtjei hercegi kecsességgel hullottak homlokára, hébe-hóba látásának megrondításában kezeskedve.

Eme hajviselet rendkívüli harmóniában állt a felsőtestét leplező hófehér inggel, amelynek fodrokkal kidekorált nyaki, továbbá mellkasi része országunk uralkodójának bőrébe bújtatta szerelmemet. A világos anyag V alakban kiszabott szegletei tökéletes rálátást biztosítottak vőlegényem melleire, titokzatosan ugyan, de fecske tetoválásainak egy részét is közszemlére bocsátva. A szíve mellett megnyugvó keresztmedál fel, s alá vándorolhatott a férfi mellkasának ütemes emelkedése, ugyanakkor süllyedésekor. Bal csuklóját ezüstből veretett karórája zárta bilincsbe, ezáltal bármelyik pillanatban érdeklődhetett az óra mutatóinak pontos állásáról.