Óvodai szerelem - Yoonmin

2. rész

Yoongi

Újabb nap, újabb fáradt reggellel. Azonban, most valami más is megbújt a komor érzés árnyékában. Izgatott vagyok, lehet újra látom Jimint és ez jó érzéssel tölt el. De boldog vagyok azért is, mert Yoonji végre boldogan kelt fel.

Ahogy minden nap ma is 7.30-kor az ovinál voltunk. Április révén már elég jó idő van, így a gyerekek kint játszottak az udvaron. Apró szemem fénye is így akart tenni, de addig nem lehet, amíg Hoseoknak le nem adom a csöppségem. Bár egy kissé bedurcázott, de amikor a csoportszobában meglátta Harit, egy hatalmas mosollyal az arcán rohant hozzá. Én is egy hatalmas mosollyal az arcomon követtem őket, ugyanis Hari Jimin ölében ült amíg meg nem érkeztünk. Amint megláttuk egymást mindketten elmosolyodtunk, viszont ezután ő félrehívott.

- Yoongi, nem szeretnék teher lenni, de esetleg ma haza tudnád vinni Harit? - kérdezte, gondterhelt mégis reménykedő arccal. Hogy mondhatnék neki nemet?

- Szívesen hazaviszem, nem kell aggódnod. - egy biztató mosolyt küldtem felé amitől látszott, hogy teljesen menyugodott. Viszont ami ezután jött arra nem számítottam. A nyakamba ugrott és szorosan megölelt.
- Köszönöm. - suttogta a fülembe, amitől egy kellemes borzongás futott végig a hátamon.

Miután mindenkitől elbúcsúztam indultam is dolgozni. Hasonlóan a többi naphoz, ez is kissé unalmasan telt mikor nem volt mit csinálni. Jobban szeretem, amikor sürgős forog mindenki, mert akkor van itt igazán élet.

Bár kínkeservesen, de végre elérkezett a délután fél négy,  így indulhattam a lányokért az oviba. A kocsiban mindketten kis energiabombák voltak még így a nap végefelé is. Hariék házához érve a kapuban egy 30-as éveiben járó hölgy fogadott minket. Ez a kislány le sem tagadhatná édesanyját, mintha csak leklónozták volna.
Drága kislányom barátnője egyből futni kezdett, majd édesanyja karjaiba ugrott. Yoonjival mi is követtünk őket, mert ugyebár nem ártana bemutatkoznom.

- Üdvözlöm, én Min Yoon Gi vagyok, Yoon Ji édesapja. - szokásomhoz híven meghajolok majd a kezemet nyújtom a nő felé, aki egy mosoly kíséretében el is fogadja azt.
- Én is üdvözlöm, Choi Sun Han.

- Anya, Haun itt van már? - Hari egy nagy, reménykedő mosollyal fordult édesanyjához a pozitív válasz reményében, amit meg is kapott.
A két csöppség -mivel Hari be szeretné mutatni újdonsült barátnőjét- berohantak a házba, így nekünk alkalmunk volt beszélgetni.

- Köszönöm, hogy  hazahozta Harit. Ez most óriási segítség. - fordult felém Sunhan egy hálás mosoly kíséretében.
- Kérem inkább tegeződjünk, ha lehetséges. És ha nem probléma megkerdezhetném ez miért ekkora segítség?

- Tudja, azért költöztünk most ide, mert a férjemmel elváltunk. Hari még ezt nem tudja, de Haunnal -aki a keresztanyja is- ez időben elég közel kerültünk egymáshoz, ha érti, hogy értem.
- Értem és sok boldogságot kívánok.
- Köszönjük. Esetleg elkérhetném a telefonszámod? - Miután mindketten elérhetőséget cseréltünk, Yoonjival hazafelé vettük az irányt. A szokásos esti teendők után kislányom már fél 8-kor aludt így én is tudtam dolgozni.
Miután ezzel is megvoltam gondoltam egy kis meleg tej estére nem árthat így a konyha felé vettem az irányt. Ekkor azonban tudatosult bennem, hogy ma reggel elfogyott tej, de ráadásul a kavém is. Muszáj elmennem a boltba, ha nem akarom a reggelt zombiként végigvezetni egy kakaóhiányos 6 évessel a hátam mögött.
Egyszerű otthoni ruhában indultam el miután mindent alaposan bezártam. Az éjjel-nappali gyalog 30, kocsival 10 perc így egyértelmű a választás.

Miután mindent megvettem indultam is haza, viszont ismét feltünt egy ismerős hajkorona. Mosollyal az arcomon húzódtam le az út szélére.

- Jimin! -szegénykém látszik, hogy megijedt, mert csak nagyon lassan fordult hátra. Viszont ahogy tudatosult benne, hogy én vagyok egy megkönnyebbült sóhajt eleresztve sétált a kocsihoz.

- Szia Yoongi. Hogy kerülsz ide?
- Boltba voltam és gondoltam hazaviszlek. - mosolyodtam el.

- Ez nagyon kedves tőled, Köszönöm. - azzal be is szállt a kocsiba és elindultunk.
A házhoz érve vártam, hogy kiszáljon, de ehelyett ő felém fordult és várt. Végül a motort leállítva én is felé fordultam és vártam, mi fog következni.
Nagyjából egy perc néma csend után meg is szólalt:
- Yoongi, lenne kedved valamikor elmenni kávézni? - what? Ez most randi? Egyértelműen Igen.  De nem tűnhetek ennyire izgatottnak.
- Igen, jó lenne. - válaszomra egy hatalmas mosoly terült szét az arcán, amitől nekem is mosolyognom kell.
Miután mindketten elmentettük a másik számát, elkisértem a kapuig. Éppen búcsúztam volna el, de ő megelőzött. A nyakamba ugorva ölelt át majd egy puszi után a jobb arcomra befutott házba.
Kissé lesokkoltan álltam ott, majd erőt véve magamon elindultam haza.
Esti teendőim után indultam is aludni, viszont ismét vele álmodtam. Ez elgondolkodtató. Lehet az ember 2 nap alatt szerelmes?...

Jimin

Végre megtettem. El hívtam azt aki tetszik randizni és meg is  pusziltam. Az mellékes, hogy utána elfutottam. A lényeg, hogy most már kezdhet alakulni köztünk valami. Valami aminek jó vége lesz, remélem...