1. Rész

39 4 2
                                    

Lánc erős s rozsdás szorítása veszi birtokába lábam, kezemen hegek s ki ütések. Látvány csak rengetegben szürke bútorok és falak, orromat dohos és állott szag tölti meg. Szórakozásom csupán egy könyv mely pasztell barna, fülei gyűröttek és fakók. Gyomrom már az éhségtől fáj,szám már oly szinten ki száradt hogy nyelni nem tudok. Lábam és kezem gyenge,kezeim és lábaim olyanok akárcsak egy fa ág. Rácsos ágyam szélébe kapaszkodom majd minden erőmet össze szedve próbálok fel táplálkozni,rá nézek az órára "16:27". Eddigi legtöbb idő amit ki bírtam evés és ivás nélkül, a legtöbb ideig tartó szenvedés és tűrés.
Nagy ajtó csapódásra leszek figyelmes, hirtelen ágyamra csapódok. Fel húzom mellkasom elé lábaimat amit oly erősen szorítok magamhoz. Sikoltás töri meg a csendet, mely segély kiáltásokkal keveredik.

-Kérlek! Engedj el! - szólal fel a semmiből egy női hang mely egyre erősödik.
-Kuss. - utasítja csendre a szívtelen dög.
-Na? Most van annyi vér a pucádban hogy végig nézd? - förmed rám. Én csak fejemet meg rázom majd tekintetem a földre szegezem.
-Tudhattam volna. - sántikál be a legközelebbi szobába magával húzva prédáját. Fülemet be fogom,erősen nyomom fülemhez kezeimet. De még ez sem segít, miért hiszem azt hogy ez segít? Vagy hogy így nem hallom? Miért hiszem ezt mindig?

Semmiből jövő zajt veszek észre mire fel kapom fejemet. Sookyung volt az, egy száll alsónadrágban és egy trikóban. Erős piros anyag kezein, melyet kis törölközővel tisztogatott magáról.
-Végeztem, el takaríthatod. - veszi elő kabátjából szivarját.
-S-sookyu-
-Mi van?
-Éhes vagyok - rágcsálom ajkaim.

-Mit mondtam mit kapsz?
-Maradékot.... - nyelek nagyot, majd kezem köré tekerem a láncot mely lábamat veszi birtokba. Lassan bicegek a szoba felé, próbálok felkészülni amire általában. Vér, végtagok melyek pár centiméter bőr és hús választ el. Minden nap ez vár.
Hogy hogy jutottam én ide? Miért vagyok itt? El mesélem.

-11 évvel ezelőtt -

Gyönyörű napnak néztünk elébe, hibátlan idő volt. Egy rossz indulatú felhő sem volt az égen, az udvaron labdáztam Obang-al aki nagy nehezen de futott a labda után. Édes apám és édes anyámat vettem észre amint a házból jönne ki át karolva egymást.
-Donghyuk,gyere indulunk! - parancsol rám anyu.
Obangot felkapva rohantam a kocsihoz s huppantam a hátsó ülésbe. Moziba megyünk anyuval és egy horror filmet nézünk.Oda felé apa visz minket,vissza fele gyalog vagy esetleg taxival jövünk. Ugyan is apu már akkor javában dolgozik amikor mi már végezünk a filmmel.
Egész úton szüleim nyálas szónoklatát hallgattam melyet egymásnak mondtak,majd hol csókokba fojtották egymás szavait hol azon veszekedtek ki szereti jobban a másikat. Amire pufogva és szememet forgatva reagáltam.
-Szia drágám, este találkozunk. - hintett apró csókot édes anyám apámnak amit ő viszonzott.
-Vigyázz anyádra! - parancsol rám. -Nehogy ki másszanak a zombik a vászonból. - neveti el magát.
-Vigyázok - mosolygok majd a mozi bejárata felé vesszük az irányt.
••••

-Többet nem nézünk ilyet - nyújtózkodik mély levegőt véve.
-Pedig olyan jó volt! - ugrálok az örömtől.
-A lényeg hogy te élvezted - mosolyog rám. -De most már menjünk haza,nekem még kaját és kell csinálnom. Ahj vajon van erre taxi? - áll lábujj hegyre majd a táblákat pásztázza szemével.
Majd egyszer csak egy taxi fordul be balról pont felénk. Meg örültünk neki, majd gyorsan be szálltunk. Anyu el mondta az utca nevét és ház számát,a sofőr csak bólintott. Rideg tekintete verődött vissza a tükörből, amint tekintetünk találkozott gyorsan el kaptam fejem félelmemben.
Útközben bambultam az ablakból kinézve, majd arra lettem figyelmes hogy az az utcát hagyjuk el ahol beszoktam kanyarodni haza felé az iskolából jövet.
-Anya -húzgálom meg blúzát. -Biztos hogy jó fele megyünk?
-Persze kicsim. - kócolja össze hajamat.
De éreztem hogy nem csal a szemem,itt valami nincs rendben. Mindig vannak ilyen furcsa meg érzéseim, a többsége be is valósul. Viszont ez...remélem nem fog.

Sziasztok👐 Köszönöm hogy időt szántál erre a könyvre. Azért remélem örömmel olvastad♡ Ha tetszett kommentel és nyomj egy "⭐"-ot. További szép napot♡♡

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Jan 06, 2019 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Lánc Rabja(Kim Donghyuk FF.)Where stories live. Discover now