- Maga is jön? - János összerezzent, a kérdésre, amely visszazökkentette a paragrafusok világából.
Értetlenül nézett kolléganőjére. - Hova? - kérdezte.
- Hova? Hát a fülén ült eddig? A céges vacsorára, holnap ahova…
- Nem vagyok hivatalos. - mondta egykedvűen.
- Hogyhogy? - kerekedett el a lány szeme, aztán a homolokára csapott, - Jaj persze, az ellenőrzés.
Maga készíti össze a dokumentumokat. - Igazán sajnálhatja hogy nem jön, a barátnőm a marketingeseknél azt mondta… - és már fecsegett is tovább a többieknek valami svédasztalról, meg élőzenéről. Elfeledve, hogy ez a Kis Jánosnak nevezett szerencsétlen a világon van. Így volt ezzel
mindenki. A felesége másfél éve elhagyta. Ekkor az irodában az emberek összecsapták a tenyerüket, és csodálkoztak, mint ahogy azt ilyenkor szokás. Csakhogy ebben az esetben nem azon lepődtek meg, hogy elhagyta a felesége, hanem azon, hogy egyáltalán volt neki. Azóta a fiát sem látta. Tudta, hogy idén kezdi az egyetemet. Nőtt a tartásdíj. Most már azt is tudta miért nézett rá olyan szomorúan Marika, a titkárnő, mikor bejelentette, még a múlt héten, ő lesz a kiválasztott, aki picit megemelt fizetésért átnézi az iratokat az ellenőrzés előtt, és miért nézett rá olyan kihívóan a személyzetis lány, Lenke, mikor bejelentette hogy Sarudy úr beszélni kíván vele. Akkor még elhitte a szép hazugságot, hogy azért az ő feladata, mert ő a legjobb emberük, hisz ő dolgozik itt a legrégebben. Soha nem is volt másik munkaheye, az iskola befejezése után azonnal a Sarudy kft. számvitelén dolgozott. Anyja büszkén mesélte mindenkinek, hogy fia az ország egyik vezető élelmiszeripari vállalatának dolgozik. János sosem volt büszke. Nem érdekelte az egész. Végezte a munkáját. Egyik számla a másik után egyik adat ide a másik meg oda. Gépiesen nyomkodta a billentyűket. A munkaidő végeztével felállt, kikapcsolta a gépet és már ment is. Sosem maradt a kértnél egy perccel sem tovább. Szó nélkül tette amit elvártak tőle és kész. Sosem léptették elő és sosem táncolt a kirúgás szélén sem, még a múlt évben se, mikor a fél részleget elbocsátották. Eddig soha semmi sem zavarta. Most mégis ökölbe szorult a keze, amivel eddig az egeret fogta, és elönötte az eddig ismeretlen érzés - Ez nem igazság – suttogta. Mióta itt dolgozott egyszer sem tartottak még ilyen vacsorát. Miért ő volt az egyetlen aki nem tudott róla?
A csevegést egyszer csak lábdobogás váltotta fel. Ebédszünet. János is felállt, majd szépen lassan elindult kifelé a teremből. Valamivel gyorsabban hagyta el a termet mint szokta, bár ez senkit sem érdekelt. Ez most valahogy rettenetesen zavarta, mint ahogy a személyzetis lány kaján vigyora is. Ő választotta ki. Hogyan is hihette hogy a szakértelme miatt? - gondolta, miközben a közeli vendéglő felé tartott. Mindig itt ebédelt, és mindig ugyanazt ette. Ma mégis a húsleves ízetlenebb a rántott hús zsírosabbnak tűnt a szokásosnál. Borús gondolatai pedig elöntötték. Mit gondolt ez a Lenke? Hogy neki csak füttyentenek és ugrik? Hogy ő az egyetlen nélkülözhető ember. Az egyetlen, aki bármikor kihagyja némi túlóráért a vacsorát, akit senki sem vár otthon, akinek senki sem tesz
szemrehányást ha haza se megy. Most értette meg miért nevezte a volt felesége a cég csicskájának ritka veszekedéseik egyikén. A legszomorúbb és legdühítőbb azonban az volt, hogy Lenkének és az exének igaza volt. Nála nagyobb csicskát, még nem hordott a hátán a föld. Ő oldott meg minden problémát, amire mások lusták voltak, szívét lelkét a beletette a munkájába, így vészelte át a felesége és fia távozását, és most minden összeomlott. Már nem tudott nem gondolkozni többé. A szokásosnál hangosabban tolta be a székét, és a szokásosnál lendületesebben vágta a pultra a pénzt. Ezúttal nem adott borravalót.
A düh már valósággal forrongott benne, mire pár perc késéssel visszatért az ebédszünetről. Teljesen kiürült. Csak a bosszúvágy maradt benne. Négyig ütögette a billentyűzetet, majd öt perccel korábban vette fel a kabátját, hogy távozzon. A gépét Marika kapcsolta ki, záráskor.
Másnapra megérett benne az elhatározás: tönkreteszi a céget. Míg a közelgő vacsora
lázban tartotta az irodát ő felmarkolt minden keze ügyében levő iratot, nemcsak azokat amelyek az ellenőrzésre kellettek, valamint a főkönyvet, és elvonult egy külön irodába. Az eredeti gazdáját nemrég előreléptették így új irodát kapott, az utódját azonban csak a jövő hónapban nevezik ki. Az ellenőrzés a jövő héten lesz. Kis Jánosnak egy teljes hete volt, hogy találjon valami terhelőt. A Sarudy kft. sem volt olyan makulátlanul tiszta, mint amilyennek elsőre tűnt. Kis János tudta ezt, hisz néha maga is simítgatott már adócsalás- gyanús ügyeket. Az ilyet pedig nem lehet ám teljesen nyom nélkül eltüntetni, a hosszú évek alatt ezt is megtanulta.
- Na, hát akkor mindent bele – biztatta magát. - Ha van itt hiba hát, én megtalálom, és teszek róla, hogy az adóhivatal emberei se téveszthessék szem elől. - mondta azza belevetette magát az iratok tanulmányozásába. Minden dühét, és gyűlöletét beleadta. A többiek már rég elmentek a vacsorára, Kis János kölcsönvett irodájában azonban égett a lámpa. Le sem hunyta a szemét egész éjjel. Másnap reggel ugyanott ült. Csak az átnézett irathalom nőtt. Ebédre rendelt egy pizzát. Gyorsan
megette, majd rendelt még egyet vacsorára is. Már három napja nem aludt egy szemhunyásnyit sem. Kávé, vissza a papírokhoz, egy szelet pizza, papírok, kávé papírok, és így tovább. Egyre kétségbeesettebben kereste a hibát, de semmit sem talált, még egy aprócska botlást sem. A cég emberei mind igen jól dolgoztak. - gondolta, -de rajtam aztán nem fogtok ki!- Már percenként csörgött a vekker és a kávéfőző szinte szünet nélkül dolgozott. Kis János, már előhalottként meredt a papírokra.
- Hol vagy, hibácska, hol vagy. - motyogta már egyre összefüggéstelenebbül, míg egyszer csak meglátta a sort. Egy sikerrel kecsegtető sort. - Megvagy! - rikkantotta, de már csak magában. Elszántan kortyolt egyet a kávéjából, és ismét a papírok fölé hajolt hogy jobban megvizsgálja a hibát. Pillantása még egyszer utoljára a számokra siklott, majd a kávé kiborult. Kis János feje nagyot
koppant az íróasztalon. Lehunyta a szemét, és többé ki sem nyitotta. Szervezete a hatodik napon alvás nélkül feladta a harcot.
Másnap, az ellenőrzés napján kezdték keresni. Végül Sarudy úr talált rá véletlenül az üres irodában. Ránézett Jánosra, majd az előtte kinyitott főkönyvre, és egy pillanatra elsápadt. Aztán fogta becsukta a könyvet, és visszavitte a helyére. Csak utána hívta ki a mentőket, akik már csak megállapították: Kis János a tegnapi nap folyamán, végkimerültségben elhunyt. Az ellenőrzés gond nélkül megtörtént. Az adó és vámhivatal emberei semmi kivetnivalót sem
találtak a főkönyvben, bár egy kissé meglepődtek egy apró kávéfolt láttán az egyik oldalon.
