Moments

Havas utca

Nagy, fehér hópelyhek szállingóztak a szűk utca kis macskakövekkel kirakott házfalainak ablakaihoz. Ott voltunk mi is.
Te épp az aranyos kis kockás sáladat igazgattad, eközben én hógolyókat dobáltam feléd, a hátad közepére célozva azt remélve hogy megfordulsz és felfigyelsz rám.
Még egyszer, kétszer meghúztad a sáladat, egy picit jobban ráhúztad fázós füleidre a sapkát, majd megforultál, ebben a pillanatban egy pici hógolyó csapódott neki az épp tökéletesre beállított sáladnak. Kezemet melyen puha piros kesztyű volt számhoz emeltem, hogy megakadályozzam az óriási mosollyal járó nevetést. Ravasz vigyor villant picit havas arcodon, majd erősen a szemembe nézve, lassan közeledni kezdtél felém. Ilyedt arckifejezést erőltettem magamra, mintha átérezném, hogy egy pillanat alatt tönkretettem azt amin már több mint 10 perce ügyködtél. Egy másodpercre sem vetted le rólam a szemedet. Nemsokára fél lépésnyire sem voltunk egymástól.
Vártam, hogy a ravasz nézés tényleg rejtett e valamit, de nem volt sok időm gondolkodni, mert hirtelen megöleltél. Gyengéden átkaroltad csípőmet, én kezemet lassan nyakad köré fontam.
Miközben szorosan karjaid közt tartottál felnéztem rád, mintha a havas kis utca ablakaiból áradó meleg fénybe bámultál volna, nem itt jártak a gondolataid. Én az arcodat vizsgáltam. A hajaddal kezdtem, dús barna hajad volt melynek hullámos kis fürtjeit sapkád a szemöldöködhöz nyomta. A szemed is barna volt nem volt annyira sötét mint az enyém, de világos sem. Piros arcodat pásztázva megakadt a szemem a szádon, cserepes volt, a szél és a hideg sokat ártott neki, de még így is tartották kívánatos formályukat ajkaid.
Nem is vettem észre, hogy te is az arcomat kezdted vizsgálni. Láttad a két sötétbarna szempárt akik épp a szádra meredtek, láttad, hogy barna hajam hasonlított a tiéd színéhez és, hogy a hideg szél miként fújja szemembe hullámos tincseimet. Láttad, az arcpírt puha bőrömön s, hogy ajkaim talán pirosabbak, mint a tied. A sálam nem volt megigazítva, viszont sapkám jól védte füleimet.
Egyszercsak észrevettük, hogy mind a ketten egymás ajkait figyeljük. Az ez után következő kínos pillantásokat, egy komoly szemkontaktus váltotta fel. Emlékszem, hogy veszítettél, mert hamarabb visszanéztél a számra, mint én a tiédre. Elmosolyodtam te viszont komoly arcal figyeltél. Majd egyik kezeddel elengedted csípőmet és nagy ujjaiddal végigsítottad arcom pirosabbik felét.
Becsuktam a szemem, de éreztem, hogy egyre közeledsz felém. Az ajkaid enyémhez értek, finoman megcsókoltál, én viszont erősen csókoltalak vissza, hiányzott forró, egyben puha bőrod cirógatása, hosszú csókunk végébe belemosolyogtál, én pedig gyengéden alsó ajkadba haraptam.
Már nem fáztunk, mindkettőnket melegség töltött el, egymáshoz bújva néztük a hóesést és azon gondolkoztunk miért nem tart ez örökké.