Shadowhunters BEFEJEZETT

~6~

-Lehet harapok lehet nem.-Kacsintottam
-Kezdjek félni?
-Mindig félj ha engem látsz.
-De olyan pici vagy így nem tudok félni tőled.
-Nem vagyok pici.
-Dehogynem.-Hallottam meg Luke hangját
-Luke szia,hogy kerülsz ide?
-Csak benéztem egy kicsit Clary és Simon kettesben akart lenni szóval nem akartam zavarni.-Mondta mire én elkezdtem rázni a fejemet és a szememmel arra célozni,hogy ne feszegesse a témát
-Szóval Clary és Simon.-Mondta Jace szomorkásan
-Sajnálom.
-Nem baj Clary a hugom örülök a boldogságának.
-Na jó akkor én hagylak is titeket.-Mondta Luke és inkább odament Maiahoz
-Tényleg bocsi egész este próbáltam kerülni a témát.
-Tudom,de nem baj ő boldog és csak ez számít.
-Ez nem igaz,az is fontos,hogy te boldog légy.
-Igen és mégis kinek?
-Nekem,Izzyéknek,a szüleidnek sőt még Clarynek is.
-Te alig ismersz,Izzyéknek jobb dolguk is van mint az én boldogságom,Maryse és Robert meg utál engem amióta tudják,hogy Morgenstern vagyok,Claryvel pedig nem is beszéltem már 1 hete.
-Jace nem számít,hogy nem ismerlek annyira akkoris fontos az,hogy boldog legyél és Isabellék is mind szeretnek téged hisz a testvéreid aztán nem hiszem,hogy Maryse és Robert utálna.-Mondtam és az arcára simítottam a kezem
-Miért vagy velem ilyen rendes?
-Mire gondolsz?
-Egész este próbálsz a kedvemben járni,megnevettetsz és a Takiban is direkt megkérdezted tőlem,hogy nem zavar e ha átjössz az Intézetbe mintha számitana a véleményem.
-Igenis számít nekem a véleményed.
-De miért?
-Mert barátok vagyunk.
-Szóval ilyen egy barát?
-Milyen?
-Megértő.
-Pontosan.-Mosolyogtam mire Jace átölelt hirtelen ért engem a közelsége,mert Jace nem olyannak tűnik aki sokat ölelkezne,de mindenesetre jó érzés volt szóval visszaöleltem
-Menjünk haza?-Kérdezte
-Még csak 10 óra,de ha szeretnéd menjünk,elkísérlek.
-Nem a fiú szokta hazakísérni a lányt?
-Nem baj.-Mondtam és elindultunk az Intézet felé.