Egy gimis napló -KEZDET

Barátok

Istenem annyira szeretem a barataimat, hogy azt már kifejezni sem tudom. Hah! Puffogjon az a kis ribanc. Muhahaha...

Az iskolába félve, de mégis felkészűlten léptem be a kora hétfői reggelen. A hétvégém úgy telt, hogy elmeséltem mindent a barátaimnak. Egy egész szombatot rááldoztunk mind a négyen. Igen, négyen. Én, Lili, Ádám és Ármin. Istenem, még most sem hiszem el ezt. Miutan pénteken megigérte, hogy bármikor bármiben segít nekem, fel is használtam. Lili és Ádám is azonnal jöttek, miután a suliból hazaérve felhivtam őket, hogy kurvára kitolt velem a Gucci Bitch és ezzel nem tudok mit csinálni. Ők sajnálkozva mondták, hogy csak szobaton érnek rá, de akkor mindenben segítenek. És igy is lett. Mindent átbedzéltünk és megigértek, hogy engem soha többet nem hagynak egyedül. BFF 4EVER!

Szóval suli. Kábe úgy leptünk be, mint az ügynökök valami filmben. Én közepen és a többiek mellettem. A belépőnk (egy picit) feltünő lett, igy mindenki megbámult. Még a plázapatkányok is. Ennek meg is kaptam VOLNA az árát. Huh... Az egész az órán kezdődött. Mikor a tanár a táblára irkált, fejbe találtak egy galacsinnal. Felbontottam. ,,Szóval, te vagy a góré, mi? Csak hiszed!". Okééé, nem féltem. Volt tervem. Észrevétlenül hátrapillantottam. Ok telefonozik. Nem figyrel. Összegyűrök egy lapot (meglehetősen) halkan. Hátrapillantok. Hah, nem vette észre. A másik galacsint óvatosan Lili felé nyújtom. Észreveszi és elveszi. Felbontja. Meglepődik és tovább adja. Ádámnal is ugyan az. Árminnak nem a legszerencsesebb odaadni észrevetlenül, mert pont Dzseni mellett ül. Ármin szerencsére észreveszi és kapcsol. Hirtelen (szándékosan) leejti a tollat.
- Jaj, bakker! De ügyetlen vagyok!- vigyorodik el kínossagot szimulálva. Veletlenül belerug és figyeli, hogy erdeki Dzsenit mindez. Hidegen hadja. Int egy aprót és Ádám gurítja. Ármin elkapja és zsebrevágja. Nem nézi meg. Biztos látta, hogy mi irt vagy ilyesmi. Az óra végén mellém áltak, mikor jött a 3 grácia.
- Szivecske!- szólt Dzseni Árminhoz.- Elvinniéd ezeket innen? Beszélnem kell a hölgyikével.- mutogatott össze vissza. Hol rám, hol Liliékre. Ármin egyszerüen elmosolyodott.
- Nem.- mondta lazán.
- Öhm... tessék?- vonta fől a szemöldökét, mkntha nem érti amit mondana.
- Jól hallottad. Nem. Nem megyünk innen.- felelte rátamaszkodva a székem támlájára.
- Bocsi, de ez utasitás volt, nem kérés.- értette meg. Majdnem.
- És én ezt meg tényként közöltem.- vonta meg a vállát.- Szóval, mit szeretnél?
- Beszélni vele. - mutatott rám.
- Akkor én mondok valamit.- kért szót Lili- van pofád így viselkedni?- mondta teljes nyugalommal. A stílus nagyon meglepett. Mindenkit.
- Hogyan?- döbbent le azonnal Dzseni.
- Igen. Hallottunk mi a te kis vádaidról és az emberek semmibevételéről. Tudjuk mit mondtál... bocsi, mivel fenyegetted meg Bettet. Az anyja állásával játszadozól, hogy dróton rángazsd őt minden mozdulatára. Te at hiszed, hogy mi a cseléded vagyunk? Mert te kurvara gazdag vagy és az pénzed miatt bármit megtehetsz. Nos, jól figyelj mert ez meg engem is meríkadt. Ennek a lánynak nehez elete van. Félárva és az anyja es a batja nehezen megkeresett pénzéből élnek, aminek a nagyrésze a házra, kajára, tandílyra, ruhára és minden fontos dologra kell. A maradékot meg férreteszik, hogy elköltözzenek abból a minike lakásból. Ez engem rohadtúl elszomorít! Egy csonka családban fog fölnőni, ahol a bátya az apja! Mert nincs neki! NINCS! És meg vagy olyan segg, hogy ezt a képébe vágod és szétkürtölni akarod, HAAAAAAAA nem hagyja békén Ármint. Igen, tudjuk, hogy rábuksz! És az egész suli is. És, ha mégegyszer az eletével fenyegeted vagy eleve a lelkét téped szét. Akkor a ribanc részedet is szélnekeresztjük a fenyegetésekkel együtt. Ennyi!- mosolyodott el a kioktatása végén. Mindenki lefagyott és mindenkinek kérdései lettek. De ezt késöbb...
- Te kis...- kezdte, de Lili már pötyögött.
- Óvatosan! 238 követőm van az instán és imádják a szekálásokat. Amugy emlitettem, hogy kb. az egész suli követ?- integetet a telefonjával. Megnyerte.A ribik fokták és kivágták az ajtót úgy, hogy a nyomi másikszakost orbavágta vele. Én totál ledöbbenve feláltam es megöleltem őt.
- Elköltözől?- hallottam meg Ármin kétségbeesett hangját.
- Öhm...- rágtam a számat. Ezt az infót csak Lili tudta.
- Tényleg?- fehéredett le Ádám. Mi Lilivel csak összenéztünk.

(Folyt. köv.)