Sivatagi szél 2. : Szélvihar ( naruto/shikatema ff)

12. Nélküled

*Naruto*

- Naruto! - kiabált rám dühösen. Eltűnt a szokásos hidegvére egy pillanatra.
- Tehát így van. - hajtottam le a fejem, még most is fájt visszagondolni, bár a végén én hoztam meg a döntést, azt ami mindent megváltoztatott, de az ő hibája is volt.
- Nem igaz, és nem az én hibám, hogy így lett vége.- mondta halkan.
- Te adtál okot rá, hogy így döntsek, de én döntésem volt, igaz. -válaszoltam, miközben a csúszós köveken haladtunk előre.
- Ez sem igaz. - mondta. - Sakura is benne volt. Bár az igaz, hogy ha te nem mondod akkor, hogy hagyjuk abba, ő nem győzött volna meg.
Újra csend telepedett ránk.
Vissza gondoltam azokra a napokra, amiket máig a legrosszabbak közé sorolok be.
Egy hosszú és nagyon fárasztó küldetés során csúnyán összevesztem Sasukével.
Azon az estén elmentem a pihenőhejünkhöz közeli faluba rament enni, mivel teljesen magam alatt voltam.
Azonban, amikor vissza értem a csókolózó Sasuke, és Sakura látványa fogadott.
Nem tudtam semmit mondani, csak álltam ott döbbenten, és összeszorult szívvel.
Sasuke vett észre először, arrébb lökte a lányt, és felpattant a földről.
Ekkor megfordultam és futni kezdtem, el, minél messzebb.
- Várj! - kiabállt utánam Sasuke.
- Mégis miért? - kérdeztem dühösen.
- Beszéljünk, kérlek. - mondtam, amin teljesen meglepődtem. Hangjában semmi arogancia nem volt. Reménykedni kezdtem.
- Elég! - hallottam meg ekkor Sakura hangját. - Nem folytathatjátok tovább ezt a gyerekes játékot. - gyerekes játék.. Gondoltam magamban, és megint eltűnt minden reményem. Igaza van a lánynak.
- Sakura! Hagyd abba! - nézett fel mérgesen Sasuke.
- Nem. - mondtam halkan. - Igaza van.
- Naruto?! - nézett rám kérdően.
- Naruto, neked ott van Hinata-chan. Nagyon régóta szeret téged, mindennél jobban, hogy lehetsz olyan figyelmetlen, hogy észre sem veszed!? - mondta Sakura az érveket.

Már nem is emlékszem, hogy is lett vége pontosan ennek a szörnyű beszélgetésnek, de az biztos, hogy a végén én csak annyit tudtam mondani, hogy 'vége'.
Akkor, és most is úgy érzem, hogy Sasukének több kell mint én.

*Sasuke*

Mérges voltam, Narutora, de legfőképpen magamra.
- Az én hibám volt. - mondtam halkan.
- Tessék? - kérdezett vissza.
- Semmi, menjünk. - mondtam. Ezután sokáig nem szólaltunk meg.
Lassan mintha valami fény tűnt volna fel az alagút végén, de tudtuk, hogy nem lehet a nap fénye.
Túl mélyen voltunk ahoz.
- Mi lehet ez? - törte meg a csendet Naruto.
- Fogalmam sincs, talán tűz, bár nem valószínű. - mondtam, miközben a környezetünket, bármi hasznos után kutatva, ami segíthet a kijutásban.
- Sasuke.. Amit az előbb mondtam, meg igazából minden.. Tehát.. - nem bírtam ki, nem akartam még többet emészteni ezen magam. Megtaláltam a módot, hogy csendben maradjon, bár nem a legjobb módszerrel.
Befogtam a száját, méghozzá az enyémmel.
Először tiltakozott, megpróbált kezével eltolni magától, de nem hagytam.
Tudtam, hogy mindent elronthatok most, azt a látszólagos békét is, ami most köztünk van.
Nem tiltakozott tovább, éreztem, hogy átfogja a derekam.
Csodálkozva nyitottam ki a szememet, mikor az arcát fogó kezemmel valami nedveset éreztem meg.
Egy könnycsepp csordult végig Naruto arcán.
- Ne kínozz, elég. - mondta halkan.

*Temari*

Gondolkodva ültem az ágyam szélén.
Ki akartam nézni a homokdűnékre, hogy megnyugtasson a végtelen arany, de csak feketeséget láttam.
Megpróltam színeket keresni, de semmi, árnyakat, bármit ami reményt adna, de minden sötét maradt.
Felhagytam a próbálkozással, mivel már fájt a szemem.
Fájó tüske ként férkőzött újra gondolataim közé az a reménytelen lehetőség, hogy örökké így marad minden.

Agyam zakatolását a nyíló ajtó törte meg.
- Gaara vagyok, és velem van Shinki is. - szólalt meg öcsém.
- Sziasztok. - mondtam, és mosolyt eröltettem arcomra.
- Jobban vagy Temari-nee san? - kérdezte Shinki.
- Igen, persze. - mondtam, majd megpróbáltam a témát terelni.
- És te, hogy haladsz az edzéssel? - kérdeztem.
- Természetesen jól. - mondta a fiú helyett Gaara.
- De azért ne legyél túl szigorú. - mondtam öcsémnek dorgálóan.

           *            *           *           *            *

- Tessék!? - pattantam fel, döbbenten, és szívem a torkomba ugrott, és a mellkasom összeszorult.
- Shikamaru már elment, Leevel, és Kankuroval. - mondtam higgadtan Gaara.
- Elengedted őket nélkülem? Egy szó nélkül? - kérdeztem.
- Nagyon fontos küldetésünk van, te is tudod nővérem. - mondta halkan.
- Persze.. Tudom. - hajtottam le a fejem, majd vissza ültem az ágyra, legalábbis megpróbáltam, azonban mellé léptem.
- Temari! - kiáltott fel Gaara, majd megéreztem a homokot, Gaara elkapott, mielőtt földet érhettem volna.
Éreztem kezét a csuklóm körül ahogyan segített egyensúlyba hozni magam újra.
- Sajnálom. - mondta halkan, majd megölelt. - Vigyáznom kellett volna rád.
- Én vagyok az idősebb.. Az én feladatom. - mondtam, de a hangom elcsuklott, olyan régen sírtam. Könnyeim most megállíthatatlanul folytak végig arcomon.
Erősen magához szorított, nem láttam semmit, de ő most egy biztos pont volt a sötétségben.

*Shikamaru*

Mindenhol homok, jegyeztem meg magamban, a táj változatosságát.
Már órák óta gyalogoltunk, nem volt forróság, ami megkönnyebbítette a dolgunk, de így is fárasztó volt az út.
Gondolataim egyfolytában Temari körül jártak.
A mardosó aggodalom egy percre sem hagyott nyugtot nekem.
- Ne nézz ilyen savanyúan, igaz első ránézésre teljesen reménytelen a helyzetünk, ismeretlen ellenség, halott barátok, sebesült Temari.... - kicsit elhallgatott. - Igazából.. Második ránézésre is esélytelen.
A helyzet adszurdsága ellenére is muszáj volt elmosolyodnom.
- Beszéljünk valami pozitív dologról. - mondta Lee.
- Tényleg Lee, hogy vagytok az öcsémmel? - kérdezte sokat tudó mosollyal Kankuro, mire Lee elpirult, és nem mondott semmit.
- Ha már itt tartunk. - néztem Kankurora.
- Nem is tudtam, hogy Kurotsuchi és te...
- Azért mert nem, vagyis még nem.. Igazából. - most ő jött zavarba.
A pillanatnyi beállt csend, újra aggodalmat csempészett a szívembe.

Itt "is" az új rész, már megint eltűntem, bocsánat :c
Remélem, hogy tetszett, érdekel a véleményetek ^^

Sietek a folytatással, Híja
T.Csenge ^^