Élet ès halàl (Átírás alatt)

2.

Tris

Matthew nagyon megijesztett. Komoly dologról akar beszèlni? Miről? Velünk màr règóta nem törtènt semmi. Suerettem a nyugodt életünket. Matthew sose szokott köntörfalazni ha komoly dolgokról van szó. Leültünk a konyhaasztalhoz. A konyha elsősorban fa bútorokból àll. Az asztal, szèkek, szekrènyek. Kivève a sütő ami elèg modern a hűtővel eggyütt szürke színű. Ès a pult fekete màrvànyból kèszült. A fa elsősorban sötèt diófa. A ház alsó szintjén a konyha volt az egybenyitott nappalival és egy étkezőrész az ablak mellett és egy kis fürdőszoba. Az emeleten 2 hállószoba és egy fürdő. Csak az eggyik hállót használom. Az az én kis kuckóm, ahova el tudok menekülni a világ és a gondjaimelől.

Matthew nagyon titokzatosan figyelt mert semmit nem tudok leolvasni az arcàról.
- Vissza kell menned Chichagoba.-mondta teljesen komolyan ès higgattan. Nem akartam visszamenni abba a vàrosba. Nincs ott keresnivalóm. Mem volt semmi ami oda füzött volna. Mindent elvesztettem ami fontos volt a számomra.
- Mièrt kellene oda visszamennem? Nincs semmi ami odakötne. Csomó rossz dolog törtènt ott amit el akarok felejteni.- miközben mondtam hangom elcsuklott ès a síràs kerülgetatt. Persze elsősorban Tobias ès a csalàdomra gondoltam. Mind halottak. Kivéve Caleb. De ő elárult engem és nem tudom, hogy ez valaha is meg tudom neki bocsátani.
- Nem èrtesz semmit. Tris... nèzd meg ezt a kèpet.- elèm tolt egy lefele fordított lapot. Viszakodva vettem el tőle ès magam felè fordítottam. Amit làtok az lesokkol. A kèpen egy fehèr szobàban egy  fèmasztal làtható. Mellette nem màs tèrdel mint...Tobias.
Sír. Lászott rajta, hogy teljesen össze van törve. Mint aki reményvesztett.Nem tudtam értelmezni a látottakt. Végül megláttam...az asztalon ÈN feküdt. Holtan. A szívem egy ütemet kihagyott. Teljesen lefagytam.
- Ez mi? - kèrdem hitetlenkedve. Egyszerűen nem hiszem el amit làtok.
- Tobias èl.

************************************

Tobias

Nagyon izgultam. Viszont egy apró belső hang azt mondta, hogy ez, amit teszek az nem helyes. Hisz a szívem egyetlen emberért dobog. Az a szély pedig már 1 éve halott. Meglàttam Christinàt. Szèp. De nincs meg az a földetmozgató èrzès ami akkor volt mikor Trist megpillantottam. Christina külsöje szöges ellentéte Trisnek.
- Szia! - adott egy puszit az arcomra.
- Szia! - èn is megpusziltam de lekiismeret furdalàsom volt. Ő nem Tris. Csak ez vízhangzott a fejemben.
- Figyelj Tobias.- kezdte mondani de közben a cipőjèt fixirozza.
- Figyelek.- próbàltam olyan hangsúlyt megütni higy kicsit megnyugodjon tőle.
- Arra gondoltam, hogy megpróbàlhaynànk eggyütt. Èn màr túl  tettem magam Willen. Viszont valami megmagyaràzhatatlan èrzès fűz hozzàd. Tris mà nincs a kèpben.

Ez a mondat nem tettszett. Tris nincs a kèpben. Mintha egy leküzdött akadályról vagy egy tárgyról beszélt volna. Mèg mindig ő szàmomra az igazi. Tudom hogy azt akarnà, lèpjek tovàbb. De nem most. Még nem vagyok rá kész.
- Figyelj Chrisrina. Èn mèg nem àllok kèszen. Tris a nap minden percèben hiànyzik ès ez így is lesz amíg csak èlek. Ő szàmomra az igazi. Ezèrt nagyon nehèz elengednem őt. Nem fog menni egykönnyen. Mèg idő kell.
Csak nèzett ràm. Nem pislogott ami egy kicsit megijesztett. Megràzta a fejèt majd ràm mosolygott.
- Semmi baj. Selytettem. Trissel tökèlletes pàrt alkottatok. Màr-màr túl tökèlletes. Emiatt mindig is irigyeltelek benneteket. Azèrt èn mèg remènykedem.
Magamhoz szorítottam ès így àlltunk pàr percig. Majd hàtatfordítunk egymàsnak ès haza indulunk.