A Nap erősen sütött le a Földre, azon a reggelen, mikor történetünk kezdetét veszi. Egy nagy, családi ház ablakán beszélgetés szűrődött ki. A ház rendezettség benyomását keltette, akárcsak a benne lakó család. Az itt élő famíliát egy szeretetteljes, összetartó családnak ismerték meg az itteni lakosok.
- Figyelj Robert! Hallgass végig! Nem volt lehetőségem, nem volt bátorságom elmondani neked. Féltem hogy megváltozik a véleményed, hogy elhidegülsz tőlem, hogy...- ezen mondat előtt a nő hangja elcsuklott és könnyek szöktek a szemébe-... féltem, hogy megutálsz, hogy undorodni fogsz tőlem. Gyáva voltam. Bocsáss meg nekem.- miközben az elkeseredett nő kifújta az orrát, egy csalódott, mély férfihang válaszolt, egyetlen egy szóval:
-Mióta?- a szó rövid volt, de annál jelentőségteljesebb. Ahogy a férfi kimondta mondandóját , keserűség csengett hangjából. Eközben az asszony sírása lecsendesedett, igaz még szipogott.
-Mióta az eszemet tudom- felelte a hölgy megkönnyebbülésében- Ez nem egy dolog amit eltűntethetek, ez örökké velem él, de megtanulhatom leplezni, kontrollálni. Ez velem született, akárcsak anyával és apával is. A szerelmünkért feladtam mindent, otthagytam a varázslóvilágot, ezzel kitörölve magam hozzátartozóim életéből.
Valószínűsíthető volt, hogy az asszony most viszonylag megnyugodott, mivel felsóhajtott és lerogyott a mellette álló székre. Viszont ami ezt követte, arra nem volt lelkiekben felkészülve. Férje szavai jeges zuhanyként zúdultak a fejére.
-Mit vársz Isobel? Hogy nevetve fogadjam a hírt? Azt hiszed hős cselekedetet vittél végbe azzal, amit az előbb elmondtál? Úgy gondolod, ez egy olyan dolog, amit éveken keresztül titokban tarthatsz? És miért csuktad magatokra az ajtót a kis Minervával oly sok időre? Nagyon aggódtam értetek. Magamat okoltam mindenért.- Robert nem dühöngött, nem kiabált. Higgadtan mondta el, hogy mi bántja lelkét, és ettől még szörnyűbb volt a szituáció. A keserves hangnem elbizonytalanította Isobelt. Nem tudta, mit tegyen az ellen, hogy férje elveszítse belé fektetett bizalmát. A férfi időközben elgondolkozott. Vajon mit rejtegethet még előle felesége? Lehet, hogy most sem osztotta meg vele, Robert tiszteletessel a teljes igazságot? Mi lesz, ha pár év múlva újabb titkot oszt meg vele kedvese? És, ha újrakezdődnek a bezárkózások, a szívszorongató tartózkodások? Ő ezt nem bírná elviselni mégegyszer. A kisbaba felsírt, ezzel kizökkentve sorvasztó gondolataiból édesapját. A férfi egy dolgot elhatározott magában, mégpedig, hogy előre néz és nem a múltba. Vakon beleveti magát a jövőbe.
YOU ARE READING
𝕬 𝖍𝖊𝖗𝖛𝖆𝖉ó 𝖗ó𝖟𝖘𝖆
Fantasy'Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik oldalra hallgatunk. Az jellemez minket.' Minden jog J.K. Rowlingot illeti.
