Röplabdás problémák //Lányoknál//

Verseny (Story Time)

Hey guuuys! *-*

Na, itt is lennék a kis beszámolómmal.
Kezdjük az elején.

Hát, amilyen szerencsés vagyok, elkezdtem pakolni a táskám és valami hiányzott. Valami fontos. Nem találtam a tape-em. Itt már pánikroham közelében voltam. (Használnom kell, mert különben van, hogy nagyon fáj az ujjam egy idő után. Ne kérdezzétek miért, én sem tudom.)
Lényeg a lényeg, tape nélkül kellett elindulnom.

Aztán jött a következő problémám:

Nem járt az a villamos ami nekünk kellett. Hűha... Szandi-chan meg az anyukája kereshettek pótlóbuszt.. De emberek.. Mire mi azt megtaláltuk.. Uramatyám. De, legalább valahogy mégis sikerült (utólag is köszi Google maps!).
Viszont ezzel is volt probléma. "Odafigyeltem az edzőmre"... Fél 1-re kellett volna odaérnem.. Hányra mentem oda? Fél 12. Juhééé!! Szóval igen, ülhettem 1 órát. Hatalmas taps, Szandi!

Sebaaaj!
Kivártuk. Addig ettem anyukámmal egy jó szendvicset, és elvoltunk.
Utánna természetesen megérkezett a csapatom, az edző is és mehettünk bemelegíteni. Miután az megvolt, várhattunk egy egész meccset mire játszhattunk.

Az első ellenfeleink... Hát én nem tudom. Mi vegyes gyermekben indultunk... És.. Az ellenünk lévő csapatban szerintem a legidősebb gyerek maximum 12-13 éves volt. Mindegyik lány és srác kb. egy fejjel alacsonyabb volt nálunk. Nem értettük ezt az egészet, és nem is volt fair, de nem volt mit tenni, játszanunk kellett. Nem kell mondanom, könnyű meccs volt, szegények abból szereztek pontot, hogy hibáztunk. De ki tudja, lehet pár év múlva pedig már elvernek minket. Tehát inkább nem nézem le az ellenfeleim.

A második meccsünk sem volt nehéz, bár ott már egy normális gyermek kategóriába tartozó csapat ellen játszottunk. De ők pedig nem voltak összhangban, és szét voltak esve. Ismét volt egy könnű győzelmünk.

A harmadik mérkőzés már érdekesebb volt. Kiindulva az előző két meccsből, úgy álltunk hozzá, hogy: "Á, gyerekek, ez is könnyű lesz!"
Jaa, nem. Lehet, hogy alacsonyak voltak a srácok (és az egy szem lányka), de esküszöm nektek kihívás volt a meccs. Nem volt tökéletes a játékuk, de küzdöttek legalább. A játék második felében viszont szétesett a csapatuk, tehát ezt is megnyertük.

A negyedik meccs (ami az első helyért ment) ugyanazzal a csapattal volt, mint a harmadik.
Itt viszont sokáig vezettek. Felszívták magukat, és elkezdtek minket alázni. Viszont hála a jó istennek elkezdtük visszavenni a pontjainkat. Igen, azok hozzánk tartoztak! Nem adjuk őket azért könnyen!! Visszaszereztünk sokat, és amikor végre ütöttem egy gyönyörű egyenest, lecseréltek. Na most ezt így miért?! Kedves edző bá, kezdtem belejönni!!😭
De hát, így jártam, lecseréltek. Beletörődtem a dolgomba, és hisztizés helyett inkább pályán kívülről támogattam a csapatom. Nagyon szoros volt a játék, de a csodálatos barátnőmnek köszönhetően, aki irtó jól nyit, 2 ponttal végül nyertünk. Innen is köszönet drágám!!

Szóval igen, így zártuk ezt az egészet.

=Összegzés=

Rólunk:

Az átlaghoz kèpest borzasztóan játszottunk, talán rosszabbak voltunk mint egy elcseszett edzésen, de a szerencse velünk volt, így mégis nyertünk. Persze volt sok szép mozdulatunk, szépeket mentettünk, de egy erősebb csapatnál már ez kevés lett volna. Hiszti persze volt, és mindig is lesz, de kivételesen nem a "hisztis" jelzőt kapó csapattársam parádézott. Full csöndbe volt. Meg is lepődtem.

Az ellenfeleinkről:

Egy kiemelendő szó: Hisztiiiiiii!
Akárhányszor pontot szereztünk megpróbálták kimagyarázni, hogy az nem úgy van, kitaláltak ellenünk mindent, és nem bírták elviselni, hogy nekünk járt a pont. (Tisztelet az első csapatnak, ők voltak a legnormálisabbak, ők édesen elviseltek mindent. Imádnivalóak voltak. Olyan kis édes volt az összes, de komolyan. Nem szeretem a gyerekeket, de így rájuk néztél és aww. :3 )
Akin a legjobban kiakadtam, az a harmadik ellenfelünk 10-es játékosa volt. Konkrétan velem üvöltözött, amiért egy jó ütésem nem tudták fogadni. Hát én kérek elnézést, kissrác! Legközelebb figyelek, hogy könnyű dolga legyen a csapatodnak. Fuu, egyszóval katasztrófa volt.

A bíróról:

Mindent lefújt.. Mindeent. Tudniillik, hogy ahol voltunk, ott a pálya széle és a fal közötti távolság nem olyan nagy. Maximum egy méter és akkor még sokat mondtam. Tehát van egy jó 80 centid, hogy onnan te majd szerválj.. Aha.. Kösziiii! Szóval igen. És ha már beléptünk egy milliméternyit a vonalra, már lefújta nekünk. How cute. 💕
Amúgy elgondolkodtam azon, hogy mi van akkor ha valaki már ugrószervával akar nyitni? Azt hogy oldja meg? Egy lépésre sincs helye! Na mindegy.. Tehát a bíró akit kifogtunk egy nagy tuskó volt. Szerintem ki akart velünk cseszni. Ha más követett el szabálytalanságot, nekünk kellett szólni neki, hogy talán le kéne fújni.. Ne-ver-mind.

---------------

Nos, sokkal több mindent nem tudok írni, igazából ez volt a mai napom. Szerencsémre ezúttal nem lett baja a kezemnek sem.
Akinek unalmas volt ez a rész, attól bocsánatot kérek, én azért jó kedvvel írtam ettől függetlenül. Rengeteget nevettem a csapatommal és így jó volt ez a napom is. Az biztos, hogy jól zártuk a (lehetségesen) legutolsó meccsünket így együtt.
Első helyezés.. Szép befejezés srácok, köszi, hogy veletek játszhattam!

\\Ennyi lenne ez a kis Story time most a részemről. Remélem nem untattam halálra senkit, és azt is remélem, hogy általában nektek is jó meccsetek szokott lenni!
Én pedig húzok és így este 8-kor nekiállok matekozni. Találkozunk a következő részben!~ 💕//