Három szív egyszerre szól

21. Koncert part 1

Nem tartott sokáig a náthám,viszonylag hamar meggyógyultam. Ismét bejárok melózni, és be kell valljam,már nagyon hiányzott az üzlet, a virágok, és az olykor zsémbes főnököm is.
A fiúk hatalmas döntést hoztak, miszerint ezentúl nem alszanak együtt,hanem Tae egy másik szobába költözik. Hogy miért? Mert úgy gondolták, hogy az nem igazságos,hogy ők együtt alszanak, én meg egyedül. Mondhat akárki akármit, de hárman aludni nem lenne kényelmes. Jól esik, hogy így gondoskodnak rólam,de úgy érzem,mintha ezzel közéjük állnék.
Az egyik este a laptopomon néztem videókat, amikor Taehyung jött be egy kopogás után.
-Szia, zavarlak? -Kérdezte, miközben mellém ült az ágyra.
-Te soha nem zavarsz. Történt valami?
-Semmi érdemleges. Igazából láttam az interneten egy hirdetést, hogy a másik városba jön a The Sunset együttes. Mivel JK szereti őket, gondoltam elmehetnénk. Persze ez Jungkooknak meglepi lenne. Mit szólsz ? -Nézett rám kérdően, s közben kézfejemet kezdte el simizni, ezzel ösztönözve a számára legkedvezőbb válaszra.
-Nem ismerem őket, de nem rossz ötlet. Egyébként Kookie nem is mondta, hogy szereti őket.
-Hát igen.. emögött az áll igazából, hogy amikor még iskolába járt, ugye akkor is szerette az együttest, viszont cikizték őt az amolyan "True fanok", hogy nem tudja pontosan,hogy a tagok mikor születtek, meg ilyen apróságok. Azt mondták, hogy akkor nem is fan, ha nem tud mindent róluk.S bár szereti az együttest,mégsem mondja soha.  - Húzta a száját.
-De ez akkora faszság! Nem akkor fan valaki, ha az idolnak minden mozdulatát ismeri. Lehet, hogy a kis 14 évesek körében az a menő, hogy követik őket mindenhol,  sikoltoznak nekik, meg minden videoklipp táncukat megtanulják, -még ha úgy is néznek ki mint akiknek rángó rohamuk van,- de egy normális ember tudja, hogy ez inkább idegesítő,mint aranyos, vagy cuki, vagy menő. Ha valaki amiatt cikiz valakit,mert nem ismer minden számot a bandától, akkor elég nagy IQ huszár lehet. -Akadtam ki teljesen.
-Elfogjuk vinni Kookiet a koncerte, kibaszottul csinálni fogunk egy kibaszott táblát,rá rakjuk Jungkook fejére, és kibaszottul ráírjuk, hogy "KUKKANTYÚ VOK, NYALJÁTOK KI!! "
-Basszus Jimin, miért csinálnánk ilyet? - Taehyung furcsa tekintete visszahozott a valóvilágba.
-Nem tudom, bocsi túl pörögtem- Nevettem fel kínosan.
Ahogy Tae távozott elgondolkoztam. Egy koncertjegy nagyon sokba kerül. Ha Jungkooknak kéne venni nem lenne gond, de még magamnak is venni, már húzós. Többet kell dolgoznom.

Másnap korán reggel mentem dolgozni. Úgy siettem, hogy elfelejtettem kaját vinni, úgyhogy majdnem éhen haltam. Dél körül bejött a főnök is,szerencsére akkor pont nem volt vásárlónk. Egy koszorút készítettem, amit egy tehetős pasi kért.
-Hogy van ma főni? Minden oké? - Próbáltam a megszokott mosolyomat még szélesebbre húzni, hátha meghatom.
-Fura vagy fiam, mond mit szeretnél!- Vette le szemüvegét, hogy úgy nézzen szemeimbe.
-Na jó, igazából az van, hogy...nem is tudom,hogy mondjam. Hamarosan nagyon sokat kéne fizetnem valamire, és féletenni sem tudtam, mivel hirtelen jött a hír, és... hát, csak egy kis fizetésemelést szeretnék erre a hónapra.
-Tudod te mit kérsz tőlem? - Lepődött meg teljesen az öreg.
-Nagyon remélem, hogy nem drogozol ,mert akkor a karrierednek itt és most vége!
-Nem uram,a barátomnak szeretnék koncertjegyet venni,mivel szeretem és tőle már nagyon sokat kaptam. Eszem ágában sem volt drogra, vagy alkoholra, vagy ilyen szerekre költeni a pénzemet! -Mondtam már bátrabban. Az öreg szugerált egy kicsit, szinte látszott, hogy forognak a fogaskerekek a fejében,majd egy kis idő után,-mialatt én visszatartottam a levegőt,- végre megszólallt.
-De csak ebben a hónapban. Dolgozz keményen! - Veregette meg a vállamat, majd megfogva kocsikulcsát elhagyta a helyiséget. A bent tartott levegőt egy hatalmas sóhajjal engedtem ki. Nem is ment olyan rosszul. Végülis lehetett volna rosszabb is.
Minden el volt rendezve, egyedül csak azt nem beszéltem meg Taeval, hogy mikor is lesz a koncert. Azt tudtam, hogy ebben a hónapban,de,hogy mikor azt nem.
Hazafele úton inkább gyalogoltam jó pár buszmegállónyit,minthogy járművel menjek, ugyanis beköszöntött a jó idő. Szinte már nyár volt. Csodálatos volt hallani, ahogy a madarak csicseregtek, és egymást túlharsongva énekeltek. El is gondolkoztam, hogy egy tenyérnyi kismadárból, hogy jön ki akkora hang? Lenyűgöző!

Gondolataimat a telefonom csengése zavarta meg. Jungkook hívott.
-Szia babám, mond! –Köszöntem a telefonba, ám aranyos üdvözlés helyett egy ijedt zihálás ütötte meg fülemet.
-Jimin? Azonnal ide kell jönnöd! – Hallva Jungkookot, megijedtem, hogy történt valami.
-Mi történt? Hol vagy? Jól vagy? -Bombáztam kérdésekkel.
-Itthon vagyok, kérlek siess Jimin, nem tudom mit csináljak! – Hangja még kétségbeesettebb volt, s nekem nem is kellett több.Azonnal letettem a telefont, és rohantam haza ahogy csak tudtam. A legközelebbi buszmegállónál felszálltam a buszra amit épphogy elértem, és már robogtam is haza. A percek óráknak tűntek, és idegességemben a körmömet kezdtem el rágni. Ahogy megállt a busz egyből kirobbantam és már futottam is haza. Útközben olyan gondolatok cikáztak a fejemben, hogy mi van, ha Taehyung vagy Jungkook megsérült? Mi van ha meghalt valaki?
Hazaérve hurrikánként téptem fel az ajtót, és kiabáltam Jungkooknak, mivel az alsó részen nem találtam. Nem jött válasz, ezért gyorsan felfutottam a lépcsőn, és benéztem a szobákba. Amikor megpillantottam még azt is elfelejtettem fiú vagyok-e vagy lány. 

--------
Tudom, hogy rég volt rész és ez sem lett a legjobb, de...ja. Ennyi.
Nincs átolvasva, helyesírási hibák biztos vannak benne. Ez a rész amúgy kifejezetten gyenge lett, bocsi na!
I gotta let you know,
That i need to let you go~
Bts let go hallgassátok meg, faszentos! Puszi.