Shadowhunters BEFEJEZETT

~15~

Magnusal visszamentünk a lakásba és leültünk a kanapéra
-Magnus...
-Igen?
-Tudod,hogy én bírlak téged jófej vagy és rendes is,de ha megbántod Alecet bűntudat nélkül nyírlak ki.
-Tetszik,hogy ilyen harcias vagy.
-Hát igen én már csak ilyen vagyok akiket szeretek azokért bármit megteszek.
-Akkor már ketten vagyunk.
-És mi a helyzet Veled és Alecel dúl a szerelem?
-Hát igen sose éreztem még ilyet Alec különleges a számomra.
-Úgy örülök nektek.
-Én meg annak örülök,hogy nyaggattad Alexandert,hogy hívjon fel.
-Szóval elmondta?
-Hát persze,hogy elmondta.
-Alec jó ember megérdemli,hogy szeressék.
-Én is így vélem.
-Én pedig csak örülök,hogy egy olyan férfi mellett találja meg a boldogságot mint te.
-Szeretem Alexandert bármit megtennék érte.
-Ebben nem is kételkedem.
-Te nem is akarod megemlíteni az új barátodat?
-Szóval tudod?
-Ugyan drágám én már akkoris tudtam amikor ti még nem.
-Mikor is?
-Amikor megláttalak Jace pólójában.
-Hát igen.
-Alissa kérdezhetek valamit ami kicsit nyersen fog hangzani?
-Csak nyugodtan.
-Nem félsz,hogy Jace azért van veled,mert Claryvel nem lehet.
-Dehogynem szinte biztos azért van velem.
-És nem bánod?
-Csak az számít,hogy neki jó legyen.
-Lehet nem is testvérek.
-Tessék?-Kérdeztem
-Mondom lehet nem is testvérek.
-Ezt,hogy érted?
-Valentine egy őrült lehet csak kitalálta az egészet.
-Ezt ki kéne derítenem.
-És mit tennél ha kiderülne,hogy igazam van?
-Elmondanám Jacenek aki valószínüleg habozás nélkül újra összejönne Claryvel.
-Negatív vagy lehet,hogy veled maradna.
-Hallottam beszélni őt Claryről azt mondta miatta hisz az emberi szeretet erejében.
-Érdekes mód annyira nem tűnsz szomorúnak.
-Minek szomorkodjak?Ha kiderül,hogy nem testvérek akkor két barátom végre együtt lehet.
-És te megint egyedül leszel.
-Nem baj.
-Már,miért ne lenne baj?
-Mert csak az számít,hogy ők boldogok legyenek.
-A te boldogságod nem számít?
-Magnus én eddig egyedül is boldog voltam ők meg amíóta szakítottak tök búvalbéleltek Clary összejött Simonal akire csak a barátjaként tekint Jace meg velem aki csak annyit akart elérni,hogy ne legyen olyan rohadt szomorú.
-Senki sem boldog egyedül.
-De én igen.