|All You Need Is Love|√| {JiKook ff.}

♛Capítulo 17.♛

JungKook POV. :

Chimhez érve levetköztünk, majd pihenés gyanánt a nappaliban lévő kanapéra telepedtünk. A rózsaszín szorosan bújt az oldalamhoz, Én pedig erősen öleltem derekánál, miközben a sötét TV képernyőt bámultam.
A csendespihenést szerelmem korgó hasa zavarta meg. Így hát megpaskoltam a fenekét jelezvén, hogy mászon le rólam és menjünk a konyhába, szerencsére értette a célzást és megindult a konyha felé.

- JungKookie, nem szeretnél valami kaját csinálni? - nézett rám, de természetesen elővette a legcukibb tekintetét, hogy még véletlenül se mondjak nemet. Lemondóan sóhajtottam egyet, majd benéztem a hűtőbe, hogy miből is élünk.

- Főt ételt szeretnél enni, lustaság? - néztem Rá egy pillanatra, Jimin az asztalon pihentette a buksiját, nagyon fáradt lehet. Végül nemlegesen megrázta a fejét. - Akkor míg csinálok két igazán finom szendvicset, addig menj el fürdeni, oké?

- Oké. - bólintott, miközben ásitott egy nagyot, felállt a székről adott nekem egy gyors szájra puszit és már ment is a fürdőbe. Hogy lehet valaki ennyire édes?

Mikor már végeztem a szendvicsekkel, csináltam még két kakaót is, ettől majd jobban alszunk. Tálcára tettem őket és kivittem a nappaliba, hogy majd a tévé előtt ülve fogyasszuk el a vacsorát. Jimin hamar végzet a fürdéssel, de még mindig ugyanolyan nyúzottnak tűnt, szegény nagyon elfáradhatott. Gyorsan megvacsoráztunk, mert már mindketten éhesek voltunk, evés után Én elmentem fürdeni Chim pedig az ágyába bújt.
A fürdőben nehezen rávettem magam, hogy megszabaduljak a ruháimtól, mert az igazat megvallva, Jimin álmossága Rám is átraggadt. Nyűgösen és kelletlenül levetkőztem, majd a csapot kellemes hőmérsékletre állítottam és beálltam a zuhany alá. Gyors mozdulatokkal kentem magamra a tusfürdőt, utána pedig hagytam, hogy a zuhanyrózsából áradó víz sugár, gyengéden lemossa rólam azt. Mikor a kabinból kiszálltam kirázott a hideg, éppen ezért gyorsan megtöröltem magam és egy boxert felvéve hagytam el a helyiséget. Chim szobájába nem égett a lámpa, de a redőny nem volt lehúzva, így az ablakon keresztül beszűrödött a hold fénye és így voltaképpen láttam is nagyjából. Szerelmem nyakig betakarózva szuszogott a hatalmas ágyába, mosolyogva bújtam be mögé, majd a takarót felemelve takaroztam Én is be, Chim erre megfordult és a mellkasomba bújt.

- Jóéjt, szívem. - nyomtam egy lágy csókot selymes tincsei közé.

- Jóéjt, Kookie. - motyogta halkan, szorosan ölelve Őt aludtam el.

Jimin POV. :

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem, de érdekes módon nem az ébresztőm szólalt meg, ijedten mászok ki JungKook mellől, hogy minél hamarabb megszüntessem ezt a rettenetes zajt. Továbbra is az ágyon ülve veszem fel a telefont.

- Háló? - motyogom csukott szemekkel, fáradt hangon. Viszont a vonal túlsó végén senki nem szólal meg, legalább három perce csak néma csend fogad, már éppen tenném le a telefont, mikor megszólal az ismeretlen;

- Jimin. - szinte suttogja nevem, ami kissé hátborzongatóan hat, hiszen a  hang egyáltalán nem ismerős.

- Ki vagy? - kérdezem, próbálva leplezni a kétségbeesett hangom, nem akarom, hogy az a valaki aki hívott tudja. Azonban válasz nem érkezik, a telefon hirtelen kezd el sipolni, amire kénytelen vagyok a fülemtől távolabb emelni a készüléket, viszont ekkor a vonal megszakad. Fasza.
Mi lehet ez az egész? Biztos valamelyik idióta barátom, sosem bírnak a vérükkel. De az a hang, olyan rossz előérzetett támaszt bennem, hogy egyből kétségeim támadnak afelől, hogy valamelyik félkegyelmű lehetett volna az. Az elmélkedésmből JungKook rántott ki, méghozzá úgy, hogy a szabadon lévő vállamra apró, forró csókokat lehelt, míg azt a textil engedte. Észre sem vettem, hogy felkelt, de nagyon jól esett a figyelme, éppen ezért dőltem hátra a mellkasára, a fejemet enyhén oldalra döntve, ezzel feltárva neki a nyakam, amit készségesen is vett birtokba.

- Kivel telefonáltál, babyboy? - dörmögte a börömre, amitől mondanom sem kell, hogy kirázott a hideg. Babyboy? Még sosem hívott így, sőt senki nem nevezett még így, vagyis de... Az a fiú, aki véletlen nekem írt, eddig eszembe sem jutott, Jézusom hiszen még képet is küldtem neki. Való igaz, hogy az arcom nem látszódik, de a tudat akkor is borzalmas. Mi lenne akkor, ha újra írogatni kezdene és JungKook észre venné? Biztos, hogy nem örülne neki. Ráadásul Én sem repesnék az örömtől, semmiképpen nem akarom, hogy megtudja, fölösleges, hiszen semmi nem történt. Mi van, ha most Ő hívott rejtett számon?