Lose My Eyes - Monsta X - ChangKyun ff.

Prológus

Épp az írószer boltba mentem,mikor megláttam,hogy a helyi "kemény srácok" egy vak fiút fosztanak meg tárcájától.

- Hé! Hagyjátok békén! -  álltam eléjük.

Nem vagyok igazságosztó,de nem hagyhattam ott.

- Jajj fiúk! Itt egy kemény lány! - állt elém egy nálam fél fejjel magasabb izom tömeg. - Hősködni akarsz? - lökött meg olyan erővel,hogy elestem.

- Nem terveztem...de- álltam fel. - Miattad vérzik a kezem. - néztem a sebes tenyeremre.

- Kérjek bocsánatot? - hajolt bele az arcomba.

- Tudom,hogy csak szarkazmus szóval nem kell. -  néztem rá szánalmas képére és azzal a lendülettel megfejeltem.

Erre hátrált pár lépést és haverjaira nézett. - Vegyétek el a pénzt és menjünk. - iszkoltak el.

- Még azt sem mondhatom hogy szánalmasak. - csóváltam meg fejem. - Jól vagy? -mentem oda a földön szerencsétlenül ücsörögő fiúhoz.

- Megvagyok. Oda tudnád adni a botomat? - állt fel óvatosan.

- Attól tartok nem fog menni, ugyanis eltört. Sajnálom. - vettem fel a ketté tört fadarabot.

- Értem. Öhm...el tudnál kísérni a házamig? Nem lehetünk messze,a DoBong utcában lakom. - fogta meg a kezemet miután megtalálta.

- Persze. - indultam el,mert tudtam merre van az említett hely. - Egyébként Chae HwaYoung vagyok.

- Én Lim ChangKyun. Örülök a találkozásnak. - mosolygott rám.

Jobban megnézve egészen helyes volt.
Fekete szaggatott farmernadrág hozzá egy sötétkék inggel volt rajta.
Világosbarna haja illett kissé kerek arcához. Nagyon aranyos volt, főleg mosolyogva.
Sajnos szürkés semmibe néző üveges szemei tették furcsává.

- Egyébként ismerős a hangod. Találkoztunk már? - bátortalanul megtapogatta arcomat is. - Tényleg ismerős vagy.

- Bocsi de nem hinném. Csak nem rég költöztem ide az egyetem miatt,ugyanis orvosnak tanulok. - válaszoltam kínosan.

- Értem. -mondta kissé csalódottan. - Én festeni szoktam. - jelent meg egy halvány mosoly rózsaszín ajkain.

- Szeretem a festészetet. Ha megengeded majd valamikor átjövök,ugyanis már itt vagyunk. - raktam kézfejét az kilincsre.

- Köszönöm. Akkor szia. - integetett majd becsukta az ajtót.
××××××××
Ezek után vele akartam maradni,de fogalmam sincs miért.
Nem szánalomból.
Csak azt akartam,hogy boldog legyen.