Elgondolkodtál már azon hogy mi a célod a világban? Vagy hogy mi a szereped? Hol a helyed? Kuro a hétköznapi diák ezen szokott. Miután hazaér fenekestül felfordul az élete.
Átkoztam Satomit, amiért ilyet mondott familiárisán keresztül. Láttam, hogy Kuro berohan szobájába, majd nem figyelve ránk kiviharzott a házból. Már készültem utána menni, de Lanolan megállított és ő ment utána. A kanapé mögött álltam és a padlót kezdtem figyelni. Nagyon nem akartam, hogy Satomi közelébe menjen és szerettem volna lebeszélni róla. Viszont amennyire bízik bennem nem mentem volna sokra. Gondolkodásomból egy kisebb kiabálás húzott vissza a valóságba.-Miért hagytad elmenni?-kérdezte felhúzva magát Aoi. Ebbe a pár órába, amit megtudtam róla azaz, hogyha Kuroról van szó bármit megtesz. Amúgy egy igen komoly személy, aki ha kell könyörtelen is tud lenni. -Ez az ő gondja. Ha menni akart, had menjen. Sokáig úgy sem tudod már megvédeni.-válaszolta Lanolan nyugodtan állva a férfi dühös pillantását. Mivel rólam megfeledkeztek, így fogtam a holmim, ami volt és Kuro után mentem.
Erdő
Már vagy 2 órája gyalogolok, de nem jutok ki az erdőből. Mintha valami vagy valaki nem akarná, hogy elmenjek. A sötétben nézelődve megláttam tőlem nem messze egy fát, ami megmozdult, majd elindult felém. Lanolan egyik kis gólemje volt az. Habár nem volt olyan kicsi. Úgy akkora lehetett, mint egy fűzfa megfelezve. Hátán egy fa fegyver, amit nem tudtam kinézni mi lehet. Hirtelen egy nagypuffanást hallottam, majd figyelve a gólemet elindult a hang irányába. Követtem. Kidőlt fákat kezdtem látni és egy ige nagy krátert, miben egy sárkány volt. A kráter szélén több féle kis lény állt. Némelyik egy kis tuskónak nézett ki karokkal és lábakkal. Leereszkedtem, hogy jobban megnézzem. 'Ritkán történik olyan, hogy egy sárkány magától lezuhan'.gondoltam magamban. A sárkány vörös színben pompázott. Jobb vállán egy igen ismerős sérülés pillantottam meg , mi már azonban bevolt gyógyulva. A sárkányban Kurot ismertemfel. Váratlanul a semmiből tűz ölelte körbe és a sárkány helyett Kuro feküdt ott eszméletlenül. Visszaváltozásában csak egy gond volt. Hátán hatalmas szárnyai és fején szarvai még ott voltak. Megnéztem, hogy valahol megsérült-e, de csak karcolások voltak rajta. A nagy gólem, aki eddig a kráter szélén várt lejött. Szép lassan megfogta és felemelte, majd elindult. Újra követni kezdtem nagydarab "barátomat". Egy kis séta után egy nagy tölgy fához értünk, melynek ágai között egy kis teraszos kunyhó húzódott meg. Egy rejtett lépcsőn felmásztunk, majd bementünk. Belül nem sokkal tűnt tágasabbnak. Egy asztal, egy fotel és egy ágy volt berendezve. Az egyik sarok konyhának volt kiépítve. A gólem óvatosan lerakta az ágyra, hogy szárnyai megnesérüljenek, majd egy pukkanással újra kicsi lett. Leültem a fotelbe és onnan figyeltem tovább az alvót. Egy idő után elnyomott az álom.
Kuro
Mikor magamhoz tértem nem tudtamhol vagyok. Ekkor jutott eszembe minden, ami az éjjel történt. Kezeimmel elrejtettem az arcomat és próbáltam nem sírva fakadni. Elvesztettem azt, akit szüleimen kívül a legjobban szerettem. Miután valamennyire lenyugodtam felültem és valami hozzáért a kezezhez. Megnéztem és egy pillanatra lefagytam, majd hátamra néztem, melyből egy pár szárny tört elő. Felkeltem és szárnyaim egymagasak voltak velem. Ekkor vettem észre Leont, ki egy fotelben aludt. Csöndben kiosontam a teraszra, ahol egy pici gólem üldögélt.
Leon
Kinyitottam szemeim, majd nyújtókodtam egyett. Mikor befejeztem az ágyra pillantottam, de Kurot nem láttam sehol. Az ablakon próbáltam volna kinézni, de azt egy vörös szárny eltakarta. Kimentem és megláttam. Szemei olyan szomorúan csillogtak, hogy bárki megtudta volna sajnálni. Lábait felhúzta és karjaival átölelte azokat. Fejét térdein támasztotta meg. Nem akartam közelebb menni, hisz még mindig nem bízott bennem, így egy tisztességes távolból figyeltem.-Kuro.-szólítottam meg.-Mi történt?-kérdeztem. Nem válaszolt. -Ha nem akarsz válaszolni akkor ne tedd, de akkor nem tudok neked segíteni.-tettem előre egy lépést, de vissza is hátráltam, mert rám nézett. Úgy nézett, hogyha szemmel ölni lehetne akkor én már nem élnék.-Nem kértem a segítséged.-mondta, majd újra maga elé kezdett figyelni.-Meghalt?-kérdeztem és ő azonnal felém kapta először döbbent, majd dühös tekintetét.'Ha ő ölte volna meg, akkor teljesen kilenne borulva. Szóval aki megölte.'gondoltam és nem igazán lepődtem meg.-Satomi ölte meg?-kérdeztem rá óvatosan, majd mintha csak kilőtték volna rámugrott. 1 másodpercel később a fától körülbelül 10 méterre találtam magam. Mikor felnéztem már egy igen dühös sárkány formájában néztem farkasszemet Kuroval. Jobb első lábával leszorított a földre, így menekülni nem tudtam.-Akkor így történt.-mondtam sóhajtva egyett.-Nézd én nem akartalak feldühíteni, csak segíteni szeretnék.-szólaltam meg, majd folytattam.-Nem hibáztathatod magad a haláláért. Sok minden történt veled ez igaz, de nem vagy egyedül. Ha problémád van elmondhatod nekem, Aoinak vagy Lanolannak. Mi meghallgatunk.-a szórítás valamennyire gyengült.-A teher, ami most került rád nem kell egyedül cipelned.-fejeztem be. A szórítás teljesen abbamaradt és Kuro sírva változott vissza. Nem mondtam semmi csak átöleltem a rajtam zokogó lányt. Egy idő után a sírás abbamaradt.-Megvagy?-kérdeztem a csendben. Ő csak alig látva szipogva bólintott.-Akkor, ha megkérhetlek leszállsz rólam?-kérdeztem rá mosolyogva, majd a helyzetet látva leugrott rólam. Felültem és egy halk 'bocsit' hallottam meg és láttam, hogy halványan elpirul. Ezt látva elmosoyodtam. Ekkor vettem észre, hogy szárny és szarvai is eltűntek. Felkeltem, majd leporoltam magam és mellé sétáltam, majd kezem felé nyújtottam. Felnézett, majd habozva, de elfogadta segítségem. Felhúztam és mivel nem figyeltem továbbra is fogtam kezét, majd így indultunk vissza.-Öhm...-szólalt meg vagy legalábbis próbálkozott.-Elengednéd a kezem?-mondta végül, majd arcára néztem mi már teljesen piros volt. Mire felfogtam a kérdését gyorsan elengedtem.-Én...Öhm...-kezdtem dadogni.-...Csak...Nem figyeltem. Bocsi.-bögtem ki végül, de ügyetlenségemre csak mosolygott. A lépcsőn felfele menet a gólem állt teljes nagyságában, majd a kezembe nyomott egy íjat és pár nyilat. Nem értettem ezzel mit szeretne, de hirtelen megfogott és körülbelül a 2-3 méteres magasságból ledobott. Nagy nehezen a lábaimra érkeztem, de sajnos földetérés után mégis elestem.-Jól vagy?-hallottam meg Kurot, ki nevetett rajtam, de hangjában ott volt egy kis aggodalom. Bólintottam, majd ekkor esettle, hogy a fa mit akart. Fogtam az íjat és nyilakat és elindultam vadászni. Séta közben egy nagy tisztásra értem, ahol egy tó is volt. Nem mozdultam, mert hirtelen egy fácánt pillantottam meg az erdő túloldalán. Felhúztam az íjjat és lőttem. Szerencsére sikerült eltalálnom, mert nem az erősségem az íjászat.'Ezt a helyet, majd megmutatom neki'.gondoltam közben fogtam a madarat és elindultam vissza. Mikor visszaértem megkopasztottam ő meg megfőzte. Miután ettünk Kuro valahonnan szerzett papírt és ceruzát és kiment a teraszra. Kivámcsi lettem, ezért kimentem megnézni. Az erdő egy részletét rajzolta. Mellette ott ült a fa piciben.-Jó lesz.-állapítottam meg, de ő ijedtében megugrott.-Ne ijesztges.-morogta vissza.-Bocsi nem direkt volt.-mosolyogtam rá, majd leültem vele szemben.-Ha végeztél szeretnék, majd valamit mutatni.-mondtam közben vakargattam a nyakam hátulját. Kérdően nézrám, majd bólint egyett és utána folytatja a rajzot. Mire a rétre értünk besötétedett, de a hold megvilágította az egészet. Néhány helyen szentjánosbogarak repkedtek még szebbé varázsolva a helyet. Amikor Kurora néztem, mintha nem is itt lenne, úgy elvarázsolta őt is a hely. Nem tudom miért, de felé fordultam és magamat is meglepve felkértem táncolni. Szemei nagyranyíltak, majd egy igennel válszolt. Táncunknak egy ismeretlen hang vetett véget.-Kik vagytok?-kérdezte.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Hú na egy igen hosszú résszel jöttem. A zenét csak próba ként raktam alá. Szeretném ha megirnátok hogy jól tettem-e. Csak kíváncsiságból. A következő fejezet készül.
