Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Chanyeol szemszöge:
Olive napok óta meglehetősen furcsán viselkedik. Mélyen legbelül ott motoszkál bennem az a kósza gondolat, hogy valami egészen másról lehet szó, nem csupán arról, amit Baek mondott aznap este, mikor úgy kiborult. De mégis mi okom lenne megkérdőjelezni a legjobb barátom szavát? Meg hát, ha valaki, akkor ő biztosan tudja, mi történt a lánnyal, hiszen mindent megosztanak egymással -ami bevallom, olykor elég zavaró tud lenni számomra. Annak viszont határozottan örülök, hogy az általam legszeretettebbek közé tartozó emberek jól kijönnek egymással.
Minden erőmmel azon voltam, hogy felvidítsam, s mivel tudtam, hogy mennyire szeretné egyszer kipróbálni a korcsolyázást, jó ötletnek tartottam megragadni az alkalmat arra, hogy elvigyem őt. Felvillanyozott a tudat, hogy lesz valami, amit legelőször csinál majd az élete során, ráadásul velem élheti majd át először azt.
A drága menedzserünknek és az újabb, húsz perces kiselőadásának köszönhetően sajnos kénytelen vagyok megváratni őt, ki már hosszú percek óta csak rám vár a műjégpályánál. Mivel a programunk előtt akadt némi elintéznivalója a városban, megbeszéltük, hogy felesleges lenne hazajönnie, így hát egyből odament, miután letudta a dolgait. Természetesen folyamatosan üzengettem neki, hogy helyzetjelentést adhassak, és még véletlenül se legyen az, hogy anélkül vár, hogy bármit is tudna a hollétemről vagy a késésem okáról. Szinte az egész utat végigchateltük, az utolsó néhány percet leszámítva, mikor már meg sem nézte az üzeneteimet.
Ahogy az lenni is szokott, a felismerhetetlenség érdekében ismét tetőtől-talpig beöltözve érkezek meg a helyszínre, ám ott cseppet sem olyan látvány fogad, mint amilyenre számítottam volna. Két magas férfi veszi körül a lányt, akit szeretek, s míg az egyik épp a táskáját kutatja át, addig a másik a falhoz szorítva őt, visszataszítóan vigyorogva tapogatja. A szívem és az agyam szinte egyszerre mondják fel a szolgálatot, mindennemű ésszerű gondolkodást kizárva ezzel a fejemből. Egy pillanatig sem tudom tétlenül nézni a dolgokat, sebes léptekkel közelítem meg őket, ám mire odaérek, már a táskás pasas is Oliviaval van elfoglalva. Még épp időben ragadom meg a kapucniját ahhoz, hogy egy ujjal se tudjon hozzáérni az ellenük hevesen küzdő lányhoz, majd pedig nemes egyszerűséggel a földre rántom, olyan erővel, amiről fogalmam sem volt, hogy akár csak hasonló is lakozik bennem. Hatalmas csattanással terül el a földön ez a gusztustalan féreg, melyre a társa is felfigyel. Pillanatnyi figyelmetlenségét kihasználva tépem le Livről, ezáltal teljesen megszabadítva őt a zaklatóitól.
Azok a rám meredő, kétségbeesett, könnyáztatta szemek... A szívem szakad meg, hogy így kell látnom őt. Legszívesebben most azonnal megölném ezt a kettőt, a puszta kezemmel!
- Jól vagy? Nem esett bajod? Nem bántottak? -szinte még levegőt venni sem hagyom, miközben elárasztom a kérdéseimmel. Vállait két kezem közé fogva veszem alaposan szemügyre minden egyes porcikáját, a legapróbb sérülések után kutatva.- Esküszöm, ha valamit csináltak, én...
