LET GO /NamJin/

LET GO

-Mitt tettél volna?

-Még is, hogy érted?

-Mit tettél volna,  ha nem történt volna meg?   Mit mondanál neki?

-Legszívesebben utána mennék. A  karjaimban tartanám. És elmondanám,   azt amit eddig eltitkoltam .

-Taehyung találta ezt a levelet. A te neved van rajta..... Neked írta!

Adta át nekem a menta hajú fiú  a borítékot.

"KIM NAMJOON 2018. 0.4. 27."

Mindössze ennyi állt a levél elején. Azzal a kézírással amit Nam ezer közül is felismerne.

Namjoon!
Tudom,  nem a legjobb pillanatot választottam az érzelmeim kinyilvánításának. De jogod van tudni.

Tudnod kell  miért nem vagyok már veletek. Nem azt a sablonos szlenget, hogy "Nélkülem jobbak vagytok!" 
Mert ha így is érzem,  ez talán a legkissebb gond.
Szeretlek!
Lassan töb mint 5éve. A debütálásunk napja óta te vagy az egyeteln aki leköti a figyelmem. Lehet nem vetted észre. Vagy csak nem is akartad.
De tudod! Nekem sem volt akkora bátorságom,  hogy be valljam neked.
Mindig boldog voltam, mikor az elfogadásról beszéltél.  Akkor adtál egy kis remyényt!  Reményt arra,  hogy  egyszer talán elmondhatom majd.
Hihetetlenül szerelmes vagyok beléd Kim NamJoon!
Sajnálom.
Annyira nehéz. De jobban jártok,  ha elmegyek.
Holnap a lapok rólam fognak írni.
Arról,  hogy  Kim SeokJin nincs többé. Beleőrült az őt körülvevő  hírnévbe,  és végzett életével.
Soha semmit nem terveztem el ilyen pontosan.
De nem akarom,  hogy miattam búsoljatok.
Így elmondom.... nem haltam meg.
Nem lettem öngyilkos.
Csak egy jól megszervezett színjáték volt az egész.
Nem akartam úgy elmenni,  hogy ezt nem tudod. Mert akkor lehet mégjobban fájna
És én azt nem akarom!
Te vagy az az ember akinek soha nem tudnék fájdalmat okozni!
Ezért elengedlek.

Légy boldog Kim Namjoon!

Kim SeokJin.

Csak bámulom a levelet. Az egyetlen dolog ami a fejemben cseng,  hogy "Ő soha nem akarna nekem fájdamat okozni!"

Viszont akkor miért hagytál itt!

-SeokJin!-  suttogom nevét. Majd rémülten nézek az elöttem ölő fiúra. -Mit tegyek? -  kérdezem rémülten.

-Namjoon. Arra nem gondoltál, hogy megpróbálnád elengedni? Hisz ő neki sikerült.-  mondja komolyan. Én meg képetelen cagyok felfogni,  hogy Yoongi ezt mondja.

-Mondd csak! Mit szólnál ahoz,  ha Hoseok hagyna itt?!- emelem fel a hangom. És most látom,  hogy tudatosult benne mit is jelent számomra Jin.

-Figye...- nem tudja befejezni, mert a teledonja megcsördül.

~Yoongi! Szólj Namnek! Jin. Életben van.- kiabálja az imént említett reményünk a telefonba.

-Igen. Ezt már ő is tudja!-  mondja idegesen.

~A lényeg,  hogy a reptéren láttak egy hozzá hasonló fiút. Biztos vagyok benen, hogy Jin az!-  hadarja el a történteket. Én meg mintha puskából lőttek volna ki, fejvesztve rohanok a kocsim irányába.

"Istenem! Csak add,   hogy még időben odaérjek."

Nem tud érdekelni, hány piros lámpán száguldok át. Csak egyetlen dolog lebe a szemem előtt.
Ami nem más mint Kim SeokJin. Az ő törékeny mégis férfias teste. Gyönyörű porcelánbőre. És telt rózsaszín ajkai.
Képelen vagyok megfogadni a kérését!  Nem fogom elengedni.
Ha kell soha többet nem engedem ki karjaim közül,  amíg fel nem fogja,  hogy igenis fontos tagja a BTS-nek. És mindennél fontosabb számomra.