Jónak Lenni Valamiben

Untitled Part 1

A nap amikor elkezdődött a rémálmom. 

  Miért én? - suttogtam sírva. Miért én: MIÉRT ÉN, AMIKOR A SOK  HÜLYE IDE-ODA JELENTKEZIK?! Fájt. Nagyon fájt. Tudjátok amikor az ember mellkasára rátaposnak ehhez képest jólesik. Amikor meghallottam az ajtó kattanását, egyből letöröltem a könnyeimet.    Hívjanak fel, ha megvan a döntésük! - Zárta be az ajtót az új igazgatóm. *igazgató?*  Na?! - Kérdezték a szüleim.   Szuper... - Feleltem. Persze ,nagyon szuper amikor valakit megmentenek, de engem éppen készültek bedobni a cápák közé, ráadásul még úszógumi se volt rajtam. Mindegy, remélem legalább nekik jólesett.  Anya, apa muszáj ezt tennem? - Kérdeztem.  Kicsikém, ez  nem muszáj. De nem hagyjuk, hogy lézengj! Lesz utad. Nézz csak a jövőbe! Nem kell kitaposnod az utad! Megcsináljuk mi ketten, anyáddal. - mondta. Aha, ja, persze. Értem én! Először el kell hitetni a gyerekkel valamit, hogy utána átverd.  Amikor hazaértünk én felfutottam a szobámba. Egyből hívtam őt. Egyből felvette, hogy mennyire szerettem ezt a jó szokását.....    Szia! Figyelj csak.... - Kezdtem, és akkor mindent elmondtam. Mindent. Tényleg mindent, amit erről az egészről hallani kellett. Hallottam, hogy sír, hogy toporzékol, hogy üvölt, hogy kérdezik a szülei: "Mi a baj ? " Hogy üvölti "HAGYJATOK BÉKÉN! MINDENNEK VÉGE! MINDENNEK!", hogy felborítja a székét, hogy összetör valamit. De a legjobban ez fájt: "Ide figyelj! Mindennek vége van! Itt és most! Hagyjál békén örökre! Elegem van már mindenből! És mindennek tetejébe, te elmész a szép és csodálatos Londonba, és meg itt maradok a semmiben! ÉS TUDOD MIÉRT A SEMMIBEN? NEM?! Azért mert építettünk egy várat és ráírtuk, hogy "KÖZÖS ÖRÖKRE", de te mielőtt lelépsz, lerombolod a várunkat, ÉRTED?! És akkor azzal fejezed be a kis beszámolódat, hogy 'Most mi lesz velem?' ŐSZINTÉN?: KIT ÉRDEKEL, HOGY MI LESZ VELED, AMIKOR ITT HAGYSZ SEMMI ELŐJEL NÉLKÜL? EZ KELL MÉG NEKEM! MÁR NEM ÉRDEKELSZ! - Mondta, majd lerakta. Az a nagy baj, hogy szóról - szóra ezt mondtam volna én is hasonló esetben, de senkit nem érdeklek, tehát tulajdonképpen mindegy. Majd ezek után bepakoltam a bőröndökbe és álomba sírtam magam. Ennek reggel meg is lett az ára... Folyt. Köv.